A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

"Előjött a románból a román" (megjegyzésposzt)

2018.01.12. 11:06 | jotunder | 13 komment

 

      A mandineres Szalma Gheorge-nak sikerült egy ilyen címet adnia a posztjának.

      A modern matematika egyik legfontosabb cikksorozata  Neumann János On rings of operators című négy részes munkája (három részben Francis J. Murray volt a társszerzője).  Ez a cikk a matematika egy egész ágát alapozta meg. Ebben az időszakban Magyarország Riesz Frigyessel, Haar Alfréddal, Fejér Lipóttal és legfőképpen (az akkor már régen Amerikában élő) Neumann Jánossal funkcionálanalízis nagyhatalomnak számított.

       Neumann Jánosnak nincs magyar iskolája. A Zoia Ceausescu által vezetett INCREST-ből Amerikába kivándorolt románok csinálták meg azt, amire Szalma Györgyéknek, a Kárpát-medence alfahímjeinek, a felsőbbrendű turáni konzervatív fiatalságnak éppen nem volt kedve. 

        Dan-Virgil Voiculescu, az ő tanítványa Sorin Popa, és a további tanítványok, románok és persze nem-románok lettek Neumann János utódai.

        Persze kit érdekel, az a lényeg, hogy ki hercigeskedik nagyobbat a Nagy Káeurópai Krimóban. 

Történelmi román-magyar meccs (megjegyzésposzt)

2018.01.11. 16:44 | jotunder | 17 komment

 

     A Guardian egy futballmániás tádzsik nagykánról, bizonyos Orbán Viktorról készített anyagot. Orbán az interjú közben ellopta a teljes Rottenbiller utcát és Fejér-megye több járását.

     Mikor már ünnepelhettük volna a Ki A Legsötétebb Balfék Káeurópában Díj megnyerését, váratlanul megszólalt Domnule Mihai Tudose román miniszterelnök.

    „Cele trei mari partide... mari cu ghilimele... haideţi dom'le că sunt acolo pe la ei prin curte!... nu trebuie ignorate, dar atâta timp cât vorbiţi cu mine ca prim ministru voi avea aceeaşi atitudine ca atunci când au încercat să ridice un steag la nu ştiu ce zi. Când eu am transmis foarte clar că dacă steagul ăla flutură în vânt, atunci şi responsabilii de acolo flutură şi ei lângă steag. Deci... nu poate fi vorba! Atâta timp cât cântă ei din curte, zic iartă-i Doamne că nu ştiu ce fac! Dar dacă sar gardul unor prevederi legale... avem nişte legi care trebuie aplicate!”

   A "Când eu"-val kezdődő mondat valami olyasmit jelent, hogy ha lóg a zászló (steag), akkor azok is mellettük fognak lógni, akik kitették. A zászló vélhetően a székely zászló, mindenesetre maghiare faszom autonomia territorialaról beszél ebben az érdekes hangfekvésben.

  Erre mit lép Viktor? Muszlimokat fog erőszakkal megtéríttetni a Felházban a Kisgazsival?  Esetleg katonai támadással fenyegeti meg a románokat, amitől valószínűleg az agyukat röhögnék szét.  Mekkora egy mulatság Európa igényesen keleti része.

 (Az is lehet, hogy kiderül, Tudose úgy értette, hogy ha a magyarok kiteszik a zászlót, akkor ő nagyon csúnyát fog róluk gondolni, csak egy speciális brailai dialektusban mondta.)

Tőkéczki köpönyege

2018.01.10. 21:47 | jotunder | 29 komment

 

       ( Ennek a posztnak volt egy kissé kevésbe visszafogottabb verziója, amit végül nem élesítettem.)

        Tőkéczki Széchenyi-díjas történész volt - írják a nekrológok. Mindenki tudta, hogy alig volt történész, antiliberális ideológus volt,  marxistaként és  antimarxistaként egyaránt. "Művei" nagy többsége egyszerű harci publicisztika. 

         Antiliberális ideológusként azonban sokkal fontosabb volt, mint Lánczi, Schmidt, MAK és a többi középszerű senki. A mai magyar uralkodó antiliberalizmust Tőkéczki László találta ki.

         Ez a magyar antiliberalizmus nem Scruton tight upper lipjének antiliberalizmusa, pontosan annyi van belőle a dédszüleimre csapódó vagonajtók csattanásából amennyi belefér, márpedig Magyarországon  elég sok fér bele. Pont az nem fért bele, amit a ciklonbéről kornyikáló idióta és barátai produkáltak, a klasszikus böllérbicskás Zagyvagyula-féle jobbikos társaság, akik iránt ma nekem állítólag türelemmel kellene viseltetnem, és hát nem megy. Tőkéczki a kádárista konzervativizmusra építette az antiliberalizmusát, szoftfasiszta ideológiai folyóiratot csinált a Valóságból, és szemben a Lánczi-félékkel, jelentős méretű köpönyeggel rendelkezett. 

        A kisebbségi komplexustól szenvedő, hihetetlenül tehetségtelen ifjúkonzervatívoknak szükségük volt egy ilyen focizós-borozós keményvonalas apafigurára, aki a vállukra tette a kezét és elmondta nekik, hogy az a hatalmas űr a fejükben valamiféle érték. Lényegében az egész magyar rezsimjobboldal Tőkéczki köpönyegéből bújt ki, ami persze meg is látszik a magyar rezsimjobboldalon. Tőkéczki járta a vidéket és folyamatosan előadásokat tartott, mítoszt épített, és a mítoszok lassan megjelentek a köztereken. 

        Tőkéczki jelentős szerepet vállalt  a magyar szellemi élet leépítésében, ami az uralkodó rezsim nézőpontjából természetesen szellemi önépítésnek látszott.

       Mindazonáltal a lényeg az, hogy kialakult egy elpusztíthatatlan uralkodó nézőpont, ami egy generáció életét fogja meghatározni. Tőkéczki köpönyegének hosszú árnyékából ez az ország sokáig nem fog kilépni. 

        

Már megint eltelt kétezerpárszáz év teljesen feleslegesen (megjegyzésposzt)

2018.01.10. 15:51 | jotunder | 12 komment

A prímszámok olyan egész számok, amelyek csak eggyel és önmagukkal oszthatók, mint például a 3, 5, 7, 11, 13. Hogy pontosan hány darab létezik belőlük, nem tudni. (hvg.hu  tudományrovat)

 

 

Magyarnarancs versus Google (játékposzt)

2018.01.08. 12:09 | jotunder | 26 komment

 

       

Huszonöt éve halálra ítélve hagyta el Magyarországot, ma a brisbane-i Griffith University professzora   

 

 Így reklámozzák a cikket a Magyar Narancsban. Van egy professzor Brisbane-ben, akit Landor Rolandnak hívnak, aki több nyugati egyetemen is vendégoktató volt, és az ő életéről szól a cikk. Nem olyan különleges dolog. De...

 Megversenyeztettem a cikket a Google-lal. És a Google rosszul tudja.

  A Google ugyanis azt hiszi, nagy bután, hogy Roland Landor 2014-ben szerzett doktorit a Griffith Egyetemen, azóta pedig Adjunct Research Fellow, ami inkább valamiféle nem-véglegesített tanársegéd, mint professzor. A Google is tévedhet. A Google egyetlen cikkét látja a jeles professzornak, ami témavezetőjével Susana Alicia Eisenchlas-szal közösen jelent meg. ( A Magyar Narancs publiban szereplő három évvel ezelőtt megjelent "Cognition" cikk nincs fent Landor honlapján, és nem látja a Google, mondjuk ez a legmisztikusabb az egészben, ezt tényleg nem értem, a többi részt, mondjuk úgy, kicsit sejtem). 

 

   

Mire tanít diggerdrájver? (megjegyzésposzt)

2018.01.06. 13:17 | jotunder | 26 komment

 

     Tegnap megnéztük a "Diggerdrájver"-t az Örkényben. A darab lényegében véve egy Epres Attila-monológ, egy Londonban élő markológép-kezelő/blogger "diggerdrájver" blogbejegyzései alapján írta Epres és Bagossy László. 

      Az előadás nagyon jó, de most nem erről akarok írni.

       Diggerdrájver úgy viszonyul a markológéphez, és általában a gépekhez, ahogy egy értelmiséginek a hivatásához kellene viszonyulnia. Adott ponton Epres/diggerdrájver ki is mondja, hogy a markológép nem  a hivatása, csak egy játék, igen,  az ő munkája egy játék,  egy olyan játék, amely nélkül nem tud élni. 

       Nem meri kimondani, hogy a markológép is lehet hivatás tárgya, pedig miért ne lehetne. Az, ahogy ez az ember beleszerelmesedett ezekbe a gépekbe, az 1938-as BMW motortól a tíztonnás markolókig, ugyan miben különbözik attól, ahogy egy igazi értelmiségi beleszerelmesedik egy sebészkésbe vagy egy kohomológiacsoportba? Semmiben. Nyilván nagyobb mélységei vannak az algebrai geometriának vagy Rahmanyinovnak, mint egy markológépnek,  de sajnos nem lehetnek sokan ebben az országban, akiknek a konkrét mélységei megközelítik diggerdrájver nemértelmiségi konkrét mélységeit. 

        Ő belefeccolta a tízezer óráját a gépeibe, a teste meghosszabbított részévé váltak a gépek, és hányan mondhatják el ezt magukról?

        A szó, amit keresünk, az alázat. 

Kordokumentum avagy a "Bulika" esete a ciklonbével

2018.01.04. 14:13 | jotunder | 29 komment

 

saul.jpg

 

 Elöl, sálban, Oláh Gellért a 888.hu "újságírója", ő támadta meg Lovász Lászlót, mögötte a Mandineres keményfiúcska Szalma György. Balra pedig Rőhrig "Saul fia" Géza és Deák Andrea a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület ügyvezetője. 

 Ezen a képen talán nem véletlenül NEM látható a ciklonbéről dalolászó  Prosti Srácok alkalmazott Varga B. Tamás. Vannak törésvonalak az orbánizmuson belül, csak nem mindig látszanak. 

A Heti Válasz esete a Katonával

2018.01.02. 23:12 | jotunder | 14 komment

 

      Szőnyi Szilárddal kezdődött a történet, aki a Pintér Béla-féle Bajnok előadás miatt kapta fel a vizet.  Hogy miért nem ír Pintér Béla drámát egy színházigazgató "szaftos magánéletéről".

       Pintér Béla pedig nem írt drámát senkinek a magánéletéről, a sajátjáról is csak alig, az Ascher Tamás Háromszéken a közéletünkről szól és nem magánéletekről, akkor is ha esetleg Kerti Borbála kissé rímel az Udvaros Dorottyára vagy, mondjuk a Máté Gábor és a Bezerédi Zoltán neve valamennyire emlékeztet Máté Gáboréra és Bezerédi Zoltánéra,

      Szőnyinek tetszett a darab, mert volt benne abortusz, meg halál, pedig nem volt benne. Sem abortusz, sem halál nincs a darabban, csak úgy csinálnak, mintha lenne benne, hadd legyen a Szőnyi úrnak egy jó napja. 

     Az Ascher Tamás Háromszéken talán mégis csak egy tragédia, amit persze az első perctől az utolsóig röhögtem végig, és ezúton köszönöm meg egyik kedvenc színésznőmnek, hogy a hátam mögött időnként gurgulázva nevetett, mert így legalább nem éreztem magam annyira kínosan. Borzasztóan vicces az egész, Keresztes Tamás teljesen megengedhetetlenül zseniális Ascher Tamásként, és úgy általában. Ennek ellenére a darab tragédia, számomra legalábbis az, de nem a komolyan egy percig nem vehető álszörnyűségek miatt. A klasszikus görög parti lejátszása szerint azonban  mégis tragédia, hiszen ott van a tragikus hős, aki főleg nem a Máté Gábor, hanem mi, és hát elbukunk, csúszunk egy kicsit a nózinkon, mint valami Oresztész. 

     A Vincentnek annyi köze van Kaposvárhoz, hogy az Elek Ferenc-Thúróczy Szabolcs páros által eljátszott egyik színigazgató lánya írt ide vagy tíz kiváló posztot. Sohasem voltam Kaposváron. Csak tudom, hogy 1981-ben ( tehát tízenpárévvel azelőtt, hogy valamikor Kádár János és Orbán Viktor között biztonságos félúton, a fiktív Ascher Tamásék elutaztak a post-Ceausescu korszakbeli Erdélybe), eljátszottak ott egy színdarabot. A Marat halálát.

    A rendező, Ács János, nem szerepel Pintér Béla darabjában. Két éve halt meg. Alkoholista volt, gondolom azért halt meg fiatalon, mindenki óriásnak tartotta, de hát nem szerepelhetett a darabban, mert egyszerűen nem lett belőle Ascher Tamás, nem rendezte Cate Blanchett-et Ausztráliában, egy idő után főleg középszerű dolgokat csinált, aztán meghalt. 

   1981-ben a Máté Gábor huszonhat éves volt és ott állt egy utcakővel a kezében a színpadon, háttérben, a Corvin-közzel. Ja, Corvin-közzel, csak az elvtársak egy ideig nem vették észre. A darabot átdolgozó Eörsi Istvánt is csak 1982-ben rúgatták ki Kaposvárról, pedig fel is akaszthatták volna. Szó szerint, mint barátját Angyal Istvánt.

   Megvan? Kádár János személyesen baszarintotta le a teljes Somogy-megyei MSZMP bizottságot, hogy nem tudják megmutatni ezeknek az ellenzékieskedő zsidóforma izéknek, hol lakik a marxista-leninista úristen. Nem Szőnyi Szilárd vagy Schmidt Mária, hanem a Kádár János. Mert akkor a színház még ilyen sokat jelentett. Pedig nem ők mutatták be a Marat halálát, hanem még Marton Endre 1966-ban, Sinkovits Imrével és Kálmán Györggyel. Lázár Kati mindkét előadásban játszott, az elsőben még színinövendékként. Botrány az 1981-ben lett belőle, de annyira megnyerték a belgrádi színházi találkozó összes lehetséges fődíját, hogy nem lehetett kapásból kicsinálni az egész bagázst. Akkor 56-ról volt szó, és nem arról, hogy esetleg egy korrupt fideszista fütyi feleségének viszonya van egy sportolónővel.

   Kicsit mások a dimenziók.

   Mi vagyunk a hős, aki elbukott. 1981-ben teljesen reménytelen volt a helyzet, Kaposváron a III. Richárdban VII. Henrik király Wojciech Jaruzelski tábornokként veszi át a hatalmat, és a rezsim még a fekete napszemüveget is  rá bírta látni, pedig nem volt rajta. Reménytelen volt a helyzet, de volt  Ascher, Zsámbéki, Babarczy, Jordán, Lukáts, Pogány Judit, Bezerédi, és az emberek, akik tisztában voltak vele, hogy még vagy évszázadig egy szovjet gyarmaton fognak élni, egy kicsit, egy nagyon kicsit, kollektíve picsán tudták rúgni a Németh Károlyt,  a Koszigint meg a Todor Zsivkovot. Nem nagyon, de azért egy kicsit. És lementek Kaposvárra, faszommegyébe, Pestről.

   Németh Károly, Koszigin és a Todor Zsivkov halott, Ascher, Zsámbéki és a többiek viszont semmivel sem rosszabbak, mint akkor, sőt, remek dolgok történnek a magyar színházban, de a parti .......a parti az elveszett. 

  Ma következmények nélkül el lehet játszani azt egy színházban, hogy Habony Árpád Hitlernek öltözve dugja meg a Vajna Timit, Orbán a struccot, Deutsch Tamás a nemisakaromtudnihogymit, maximum pattog egyet valamelyik Szilárd. Nem fognak buszokkal lejönni, felmenni, nem olvassa el senki a kritikákat, egyáltalán ki olvas ma újságot, kit érdekel a színházszínház.

 Ma már talán bele sem lehet halni a színházba. Ez a legszomorúbb az egészben. 

 

   

  

 

.

    

süti beállítások módosítása