Demeter Szilárd a kolozsvári egyetem filozófiaszakán végzett és egy ideig a Kellék nevű erdélyi filozófiai folyóirat szerkesztője volt. Komoly hobbistaként basszusgitározik és bizonyosan sokat olvas.
Tehát az átlagmagyarnál sokkal közelebb van a magaskultúrához. Sokkal, de sokkal. Ahogy egy NB III-as futballista is sokkal közelebb van a futballhoz, mint egy átlagmagyar. Sokkal, de sokkal.
Idézzük fel Demeter egy korábbi kijelentését, amelyben arról értekezett, hogy Megadja Gábor az egyik legokosabb magyar, akit ismer. Megadját nagyon sokan kőbutának tartják, szerintem joggal, de valahogy (Demeter Szilárd bátyjának, Mráz Ágoston Sámuel Gerzson Töhötömnek, Lánczibubu bácsinak és gondolom az ELTE ügyeletes portásának hála) mégis csak doktori címet szerzett eszmetörténetből, ergo ő is sokkal de sokkal közelebb van (és ő is komoly hobbysta, de szólógitáron) politikafilozófiához, mint egy átlagmagyar.
Az, hogy egészen pontosan mi Demeter vagy Megadja szakmája... Hát azt nem tudom. De akármi, az FC Dabasba beférnének, és nem mindeki férne bele az FC Dabasba. Demeter viszont azt gondolja magáról, hogy tulajdonképpen játszhatna ő a Chelsea-ben vagy a Juve-ben is, talán nem a kezdőben, de néha a nyolcvanharmadik percben behozhatná a Mester. Tényleg elhiszi. Nem képes felfogni, hogy nemhogy a Chelsea, de a Kisvárda közelébe sem kerülhetne.
Azt képtelen felfogni, hogy attól, hogy őt felrakta az Orbán Viktor a polcra, még nem lett baracklekvár. Pedig nem tűnik tipikus kultúrkomisszár vadbaromnak. A Petőfi Irodalmi Ügynökség által kiadott Prejudice (nem Wass Albi bácsi bajuszkötője, hanem Prejudice) kötet, amit Amerikában fognak terjeszteni, olyan, hogyha meglátja Schmidt Mari nénénk, azonnal őrjöngve veti ki magát a Terror Háza magasföldszintjéről. Tóth Krisztina és Noam Chomsky eleve apage satanas (szerintem Demeter nem nézett utána a Roxana Gay-nek, de ha igen, és hagyta, hogy amerikai részről ő is bekerüljön a kötetbe, akkor azért leírunk neki egy-két fűtőt), de a témaválasztás, orbánmagyarországon eleve nem tűnik idő- és pártszerűnek.
Amikor egy olyan embert nevezett meg a legnagyobb élő magyar költőnek (mondjuk nincs ezzel egyedül), aki a Kárpátduna-Nagyhazáról, futballokosországról, népek Krisztusáról azt írta, hogy "gonosz lettél vak és régi, egy elbutult idegen néni, aki gyűlöletbe burkolózva még ezer évig akar élni. " - talán még kockázatot is vállalt, szerencsére Bayer és Szentesizöld nem olvas, csak ír.
Demeter komplexebb probléma, mint aminek látszik. Egyáltalán nem olyan sötét és gonosz figura, mint amilyennek jó látni, csak nagyon sokat kellett volna még dolgoznia, hogy elérje a közepes szintet. Demeter egy magyar probléma, igazi magyar probléma, nem erdélyi, nem NER, hanem magyar, és még sokáig velünk lesz ez a probléma, akkor is, amikor Demeter Szilárd már régen a biharkeresztúri kultúrban fogja a helyi kompótfőző szakkör után a villanyt kapcsolászni.
