Az iskolaszünetben mindig Betty néninél és Rufus bácsinál lógtam a városban. Rufus bácsi Anya bátyja volt, Betty néni pedig Apa unokatestvére, Anyámék esküvőjén ismerkedtek meg éppen kilenc hónappal a születésem előtt. Rufus bácsi akkor jött haza Kínából, ahol pontosan tizenkét évet és hat hónapot töltött. Szerettem amikor Kínáról mesélt, a Nagy Falról, amelyet naponta megnézett, meg furcsa házakról, amelyeknek ólomból volt a kapuja, nagyon nehezen lehetett csak bemenni azokon a kapukon, de Rufus bácsinak párszor sikerült, ezért is maradhatott olyan sokáig Kínában, és persze Woody Watsonról és az öccséről is mesélt, akiknek életük végéig Kínában kellett maradniuk. Ő tizenkét év és hat hónap után hazajött, egy nagy hajóval, és néha eljött hozzánk Mazowiecz Öcsi, aki szintén azzal a hajóval jött haza, és Betty néni mindig mérges volt, ha olyanok jöttek látogatóba Rufus bácsihoz, akikkel együtt volt Kínában, kivéve akkor ha a Mazowiecz Öcsi jött. Anya szerint Rufus bácsinak aranyszíve volt, csak rossz társaságba keveredett. Azt gondoltam, hogy ha én is rossz társaságba keveredek, akkor eljuthatok Kínába és minden nap láthatom a Nagy Falat.
Senki sem emlékezett azokra az időkre, amikor még nem Horatio "Tisztakezű" Jackson volt a polgármester. Talán mindig ő volt a polgármester, az idők kezdete előtt is, amikor a Wabash folyó még Lightfoot Főnök őseié volt. Lightfoot Főnök Rufus bácsi barátja volt, ő sohasem volt Kínában, mindig a városban élt, igazi indián volt, karosszérialakatos, nem tudtam pontosan mi az a karosszérialakatos, de számomra akkor minden indián karosszérialakatos volt. Horatio "Tisztakezű" Jacksonnak nem volt semmije, csak egy háza a Colorado Avenue-n, és egy ezüstszínű Buickja, ezért is hívták Tisztakezű Jacksonnak. Szerencsés családba született mert az unokatestvéreivé volt minden kocsma és étterem a déli kerületben, a húgáé és a férjéé volt az összes bérház az északi kerületben, csak a nyugati és a keleti kerületben nem voltak érdekeltségei a családjának, mert abban a két kerületben minden Doug Loren-é volt, aki nem volt családtag, csak Tisztakezű Jackson szabásza. Nagyon szép öltönyei voltak Horatio Jacksonnak, szerette a sárga és lila öltönyöket.
A legkülönösebb ember a Tisztakezű környezetében Mr. Dillard volt, övé volt a városi temető. Nem lehetett tudni, hogyan került a tulajdonába, de az övé volt és ő döntötte el, hogy ki feküdhetett a temetőben. Néha felülvizsgálatot tartott, és akit nem tartott érdemesnek, annak a koporsóját elvitték Elwoodba, ahol bárki feküdhetett a temetőben. Azt mondta, hogy neki különös érzéke van ahhoz, hogy tudja ki érdemes arra, hogy a városi temetőben feküdjön és ki nem. Körbe-körbe sétált a sírok között, időnként egyiknél-másiknál megállt, felírt valamit a füzetébe, aztán néha teljesen váratlanul átfutott a temető másik végébe, leguggolt egy sirkő előtt, megkocogtatta, ha sárga vagy lila virágot látott rajta, akkor piros-, ha kék virág, különösen ha kék mocsári büdöske volt rajta, akkor feketepontot írt a füzetébe, és akinek túl sok feketepontja gyűlt össze, hamar Elwoodban találhatta magát. Ehhez értek, az érdemességhez, bárkinél jobban értek a temetői érdemességhez, ezt a Tisztakezű is megerősítheti - szokta volt mondani Mr. Dillard. A nyolcvan százaléka mehetne Elwoodba ezeknek, a nyolcvan százaléka, csak az a jó szívem - ezt is mondta néha a Mr. Dillard.
Egy napon Lightfoot Főnök műhelyébe bekopogott egy irodista a városháza temetkezési osztályáról és közölte a Főnökkel, hogy a nagyapját el kell vinni Elwoodba, mert Mr. Dillard szerint már nem érdemli meg a városi temetőt, sok hibát követett el, túl sok hibát. Lightfoot Főnök azonnal elment Betty néniékhez, aki azt mondta, hogy mindent el lehet intézni a városházán, ő ismeri Tisztakezű Jackson fodrászát, akié a kis pályaudvar volt és, hogy - így mondta Betty néném- neki is van tarifája és ő majd beszél Mr. Dillarddal. Nem tudom, honnan volt Lightfoot Főnöknek tarifája, de ami tarifája volt azt elvitte a fodrásznak. A nagyapám, az ő nagyapja, meg a nagyapám nagyapjának nagyapja a Sámán is az indián sírokban fekszik, az nem a Mr. Dillardé, hanem a Nagy Medvéé - sírta el magát Lightfoot Főnök. Késő volt, amire a fodrász felhívta Mr. Dillardot, Lightfoot Főnök nagyapjának koporsóját már kihantolták. Ekkor a Lightfoot Főnök visszatért az őseihez, legalábbis ezt mondta nekem Betty néném, de hallottam, hogy azt mondja Rufus bácsinak, hogy a Joe, mert Lightfoot Főnököt Joe-nek hívták, felakasztotta magát.
Mazowiecz Öcsi is ott volt éppen, aki Rufus bácsival jött haza a hajóval Kínából és amikor hazajött a Lightfoot Főnök megtanította a karosszérialakatosságra, pedig a Mazowiecz Öcsi nem is volt indián, hanem "polák", ahogy Rufus bácsi mondta. Sohasem láttam sírni a Mazowiecz Öcsit, csak akkor. A polákok ritkán sírnak.
Amikor Mr. Dillard eltűnt, Vörös Tucker kapta meg a temető tulajdonjogát, aki senkije sem volt a Tisztakezűnek, csak együtt jártak horgászni. A Vörös Tucker megkérte az árát a temetésnek, így mondta Betty néném, de aki egyszer a városi temetőbe került az örökbérletet kapott, ezt is így mondta a Betti néném. A Vörös Tucker sohasem járt ki a temetőbe, az indián sírokat pedig soha senki sem bolygatta többet. Csak az egyikre, és még a többi karosszérialakatos sem emlékezett arra, hogy kié volt az a sír, került minden héten egy csokor kék mocsári büdöske.
