Tavaly ősztől kezdve a brit iskolákban kötelező az LGBT-inklúzív oktatás. A vonatkozó törvényt a brit konzervatívok terjesztették be a Parlament elé és óriási többséget kapott. Kimondták, minden brit diáknak lehetőséget kell adni arra, hogy megértse az egyenlőség és a tisztelet jelentőségét. A szabályozás alapja a 2010-es szintén konzervatív többség idején elfogadott Egyenlőségi Törvény, amelyben különös jogi védelmet garantáltak a szexuális orientációnak és a transzszexualitásnak.
Jutka néni, Deutsch Tamás édesanyja, valamikor anyukám legjobb barátnője volt, számos fényképen szerepelek együtt a képviselő úrral. Vannak emlékeim az ifjúkoráról, és ha esetleg azt állítaná, hogy középiskolásként Istennek tetszőbb életet élt, mint Theresa May (akinek amúgy egy anglikán lelkész volt az édesapja) talán még egy szelíden intő kézmozdulatra is ragadtatnám magam.
Deutsch képviselő úr Sir Lewis Hamiltont (Member of the Most Excellent Order of the British Empire ) büszke tulajdonosát dorgálta meg, miután Sir Lewis kétségeit fejezte ki a homofób idiótáknak írt hungaroputyinista törvény kapcsán. Fő érve az volt, hogy neki, mármint Deutsch képviselő úrnak, szinte valamennyi megyei jogú városban van egy vagy több gyermeke, szemben Sir Lewis-szal, akinek csak hasonló nézetei vannak, mint a brit konzervatív parlamenti többségnek.
A konzervativizmus, mint olyan, jellegzetesen brit termék, a brit konzervatív vezérkar Eton után Oxfordban alkoholizált és borogatott asztalokat ifjú korában és nem osztályismétléssel töltötte az idejét a késő kádárizmusban. Deutsch konzervativizmusa még a szűziességénél is kevésbé hiteles.
Az, hogy egy magamfajta ennyire büszke kisebbséghez tartozó polgártársaink megalázására, ennyire nem ment át, hogy ahol a felmenőinket elgázosították, melegeket is öltek, bevallom, indulatokat kelt bennem. Deutsch Tomiból gonosz, karrierista seggfej lett. Konzervatív sohasem lehetett volna, de a rendesemberségre lett volna némi esélye.
(itt lehet kommentelni)
