A Mein Kampfban láttam, az Alföldi-féle Nemzetiben. Rába Roland rendezte a darabot, Sinkó volt a főszereplő. Törőcsik a Halál asszony szerepét játszotta. Bejött a színpadra, annak rendje és módja szerint leállt az előadás, a közönség nem bírt magával. Amikor gyerek voltam Törőcsik mintha minden magyar filmben játszott volna. Ő volt a Színésznő, ő meg a Ruttkai Éva. Törőcsik Mari a Kádár-rendszer napos oldalát jelentette, Darvas, Mensáros (mindketten ültek a Kádár-rendszerben), Gábor Miklós, Márkus László, Gobbi Hilda, Major Tamás, Sinkovits, Bessenyei, Kálmán György, Pécsi Sándor és a többiek, amikor a színház még valami egészen más volt, mint ma. Nem jobb, nem rosszabb, más. M. dolgozott is Törőcsik Marival és Maár Gyulával sokadik asszisztensként a Micsoda útjainkban.
Amikor ott a Nemzetiben Halál asszony állt a színpadon, minden egyes percben a Törőcsik Mari volt. Nem mindenki szereti ha színésznőt lát a színpadon, ma inkább rendezőt vagy szerepet szeretnek látni a nézők. Néha zavaró, ha valakinek karakteres hangja van és olyan színpadi jelenléte, hogy az összes korábbi szerep is ott van vele a színházban. Mondhatnám, hogy nehéz lett volna elképzelni Törőcsiket a mai Katonában, de ez nincs így, Bessenyei Ferencet nehezen tudnám elképzelni a mai Katonában, de Törőcsiket bármikor. Ő egy skandináv-francia színésznő volt, kicsit Liv Ullmann, kicsit Catherine Deneuve, akkor sztár, hogy azt fel sem lehet fogni. Jordán Tamás mondta, hogy nem lesz több Törőcsik Mari a magyar színművészetben, és igaza volt.
P.S. Szeretnék még ebben az évben magyar színházban ülni, a Katonában, az Örkényben, a Radnótiban vagy a Szkénében, várni a hét óra hét percre. Ez egy olyan ország, ahol amikor meghal a Törőcsik Mari egy pillanatra megáll az élet. Ez azon kevés dolgok közé tartozik, ami miatt még van közöm Magyarországhoz.
