Rockenbauer Antal fizikus és Ferenci Tamás biostatisztikus vitatkozik (most éppen az Indexen) arról, hogy mennyire veszélyes a vírus az idősekre.
Rockenbauer a Qubit cikkében a következő mondatot írta le:
Ennek alapján vonhatjuk le a legfontosabb következtetésünket: a 65 év feletti korosztályban kétszer akkora a koronavírus miatti elhalálozás kockázata, mint a 35 és 44 év közöttiek esetében.
Ez nagyjából mindennel ellentétes, amit tudunk a járványról. Valójában azonban a kockázat fogalmának értelmezéséről van szó. Rockenbauer a következő valószínűséget próbálta statisztikai adatok alapján megbecsülni:
Ha egy amerikai fiatal 35-44 és meghalt a koronavírusjárvány idején, akkor mekkora a feltételes valószínűsége annak, hogy koronavírusban halt meg.
És ez az érték nem sokkal kisebb, mint az idősek esetében. Rockenbauer tudja ezt, nem téved, nem arról van szó, hogy butaságot beszél. De gondoljuk meg, ha van egy kivételes pártízezres X csoport, amelyikből egy évben egyetlen ember hal meg, általában szerelmi bánatban, és most meghalt egy közülük koronavírusban is, akkor a fenti feltételes valószínűség ötven százalék. Nyilván nem mondanánk azt, hogy ebben a korosztályban különösen magas a koronavírushalálozás kockázata. Minél magasabb a halálozási valószínűség, annál értelmesebb a kockázat szót használni, de a Rockenbauer által kockázati valószínűségnek nevezett érték csak akkor lesz azonos a koronavírus veszélyességi valószínűségével, ha az adott korosztály vagy csoport pontosan reprezentálja a halálozási valószínűséget. Persze nagyon idős embereknél az is előfordulhat, hogy aránylag nagy valószínűséggel meghalnak egy adott évben, és mivel próbálták védeni őket a koronavírustól a fenti feltételes valószínűség meglehetősen alacsony. Mikor fejezi ki a Rockenbauer Antal által kockázatnak nevezett érték azt, amit kockázatnak érzünk... nem egyszerű. Mindazonáltal egy életbiztosító cég megközelítése nem lehet nagyon távol attól, amit Rockenbauer ír. Annak a bizonyos fenti X csoportnak a tagja, ha bebiztosítaná magát egy évre, esetleg azt venné észre, hogy duplájára emelkedik a biztosításának az értéke (persze elég csekély lehet a biztosítási költség).
Még egyszer, számomra világosnak tűnik, hogy Rockenbauer professzor pontosan látja a különbséget, erről mintha írna is a indexes cikkben. Senki sem téved igazából. Daniel Kahnemann számos cikket írt a feltételes valószínűség pszichológiájáról Amos Tverskyvel (a Nobel-díjához is hozzájárult a feltételes valószínűség kognitív félreértelmezését igazoló kísérletsorozata) ez nagyon izgalmas problémakör. A feltételes valószínűség, a feltételes várható érték egyáltalán nem egyszerű dolog, vigyázni kell vele.
