Tudták, hogy Petry azt mondta, hogy a német határőrségnek fegyvert kellene használnia az illegális bevándorlókkal szemben? Ez volt a német szélsőjobb megerősödéséhez vezető nyilatkozat, amiből országos botrány lett. Petry tagadta, hogy explicit tűzparancsra gondolt, de azért mindenki úgy értette. Később Petry trágyahalomnak nevezte a migránsokat.
Nyugi, nem Petry Zsoltról, hanem Frauke Petryről van szó az AfD volt politikusáról, aki később kilépett a pártból.
De azért tényleg, mik vannak.
P.S. Nem biztos, hogy kirúgtam volna Petry Zsoltot ha a Hertha Berlin főnöke vagyok, dehogy leüvöltöm a fejét az zicher. Magyarországon a homofóbia és az idegenellenesség becsület és dicsőség dolga, teljesen természetesnek hat, amit Petry összehordott, vagy összehordattak vele, Németországban kevésbé.
A Hertha februárban igazolta le Sami Khedirát, szombaton Dodi Lukebakio lőtte a góljukat a Union Berlin ellen. Nem is olyan régen 800 futballista, köztük a teljes Dortmund és Mönchengladbach csapat írt alá egy homofóbiaellenes levelet. Évekkel ezelőtt a Tolerancia Díjjal kitüntetett világbajnok futballista Phillip Lahm írt a német futball homofóbiaproblémájáról. Ez az a kontextus, amelyben Petry Zsoltnak (vélhetően a Magyar Nemzet nevű újnyilas lap újságírójának hathatós segítségével) sikerült elképesztő marhaságokat nyilatkoznia Gulácsiról és a "morális mélypontra" süllyedő, migránsokat befogadó Európáról. Magyarországon a szélsőjobboldali aggresszió része a futballkultúrának (ha egyáltalán lehet futballkultúráról beszélni), Németországban anti-homofób ultrák vannak, a Hertha Berlin szurkolói klubja pedig támogatta Petry kirúgását. Persze van valami aggasztó abban, hogy nem képesek elfogadni Petry teljesen őszintének tűnő bocsánatkérését, különös tekintettel arra, hogy ők tudtak arról, hogy a Hertha kapusedzője soha nem bántott senkit.
Jobb lenne egy olyan Európa, ahol lebasszák a Petryket (de nagyon) és nem kirúgják, azt hiszem mindenkinek jobb lenne, muszlimoknak, keresztényeknek, ateistáknak, liberálisoknak és konzervatívoknak. Jobb lenne, mert egy egészséges liberális demokráciában mindent meg kell beszélni, amit meg lehet beszélni. Itt nem azt kell megbeszélni, hogy mi is a helyzet a migránsokkal, hanem inkább azt, hogy mi is a helyzet a kulturális különbségekkel, hogy amúgy teljesen normális kelet-európai emberek szájából hullik ez a szoftfasiszta baromarcúság, amiben vélhetően nem is hisznek, csak úgy jön.
Nem hiszem, hogy a szólásszabadság intézményének integráns része az, hogy magáncégek nem korlátozhatják a cégük jóhírnevét érintő kommunikációt (a First Amendment pl. kizárólag az államot korlátozza a szólásokkal kapcsolatban, magánszemélyeket nem). A cancel culture azonban a tisztességes, reflektált, de esetleg kontroverzális véleményeket is elfojtja, amely vélemények szükségesek egy liberális demokrácia működéséhez. És nem, fogalmam sincs, hol a határ, mi az, amit már nem tolerálhat egy magáncég, mi az, amit még igen, az állam az más, az nem kétséges számomra, hogy egy normális működő államnak bőven tolerálnia kell azt, amit Petry összezagyvált, mélyen elleneznie kell, de azért tolerálni.
Ennek azonban szinte semmi jelentősége. A Vincent kritikus posztjait továbbra is le fogják vetetni, engem továbbra sem fog érdekelni, ahogy Tallai Gábor és Schmidt Mária feljelentő levelei és telefonjai sem (már várom, hogy kiállnak a véleménynyilvánítás szabadsága mellett). Magyarország ilyen marad, Németország pedig olyan, mi elmondjuk a kis puzsérságaink, öndefiníciós mantráink és nem történik semmi.
