Bakó Bea az Azonnalin írt egy igen haragos cikket lockdown-ügyben. Megnéztem, és első ránézésre hülyeségnek találtam. Mintha nem lettem volna ezzel egyedül.
Aztán elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen filozófiai érveket hoznék fel arra, hogy Bakó Bea hülyeséget beszél, és arra jöttem rá, hogy nem tudom eldönteni, hogy hülyeséget beszél-e vagy sem.
Bakó szerint a körúton belüli értelmiség (yours truly évek óta lakik egy kisvárosban, háromszáz méterre legelő birkáktól, tehenektől, de azért hajlandó vagyok egy rövid poszt erejéig körúton belüli értelmiségi lenni) hiperventillált CEU, MTA és SZFE ügyben, és egy szót nem szól akkor, amikor vendéglátósok mennek tönkre, életük munkája tűnik el, részben vagy egészben hónapok alatt.
Alkalmaztam Rawls veil of ignorance-át.
Elképzeltem, hogy van egy kis éttermem, amit két kezemmel teremtettem meg. Nem tudnám mi az a kohomológia, de lenne jó a konyhám, és törzsvendégeim. Azt is elképzeltem, hogy baromi jó söreim lennének, hogy legalább legyen valami jó is az elképzelésben.
Mérsékelten érdekelne a CEU, MTA és az SZFE. Az éttermem érdekelne. Ahogy Nassim Taleb mondaná, lennne "skin in the game". Jó, valamennyi skin azért a CEU, MTA és SZFE ügyekben is volt a game-ben, de nem ennyi. Gyűlölném a lockdownt, és a lockdownpártiakat és reménykednék az orosz és kínai vakcinában, ami esetleg nem tökéletes, de rendelkezésre áll.
Akkor más írná a vincentet, akit sokkal jobban érdekelne a CEU, MTA, SZFE hármasegység, esetleg kritikus lenne az orosz és kínai vakcinával, és utálnám a csávót, mert leszar.
Nem, kedves másik énem, nem szarnálak le. Csak ennyit akartam mondani.
