Tamás Gáspár Miklós a 444.hu-ban közölt cikket Kurta szó a szólásszabadságról címmel. Tézise szerint a rendőrség helytelenül járt el, amikor előállította dr Gődény Györgyöt, akit általában és joggal koronaszkeptikusnak szoktak nevezni.
Nem vagyok jogász, ezért csak nagy vonalakban merek írni a jogi környezetről, bár értelmezésemben Tamás professzor a szólásszabadság számára helyesnek tekintett értelmezéséről ír, nem a konkrét törvényről.
Magyarországon a 478/2020 (XI.3) kormányrendeletben hirdették ki a veszélyhelyzetet, és a BTK 337 § (2) szerint
"Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Az Alkotmánybíróság még a nyáron vizsgálta a törvénnyel kapcsolatos alkotmányjogi panaszt és azt végül elutasította. Mindazonáltal világossá tette, a rémhírterjeszés bűntettét csak szándékosan lehet elkövetni, a hülyeség nem büntethető, akkor sem, ha esetleg valóban felmerül az, hogy akadályozza a védekezés eredményességét.
Tamás professzor alapvető érve az, amit John Stuart Mill a On Liberty című munkájában írt körül, és amit az amerikai alapítóatyák is elfogadtak, az Államnak nincs igazságmonopóliuma. A tévedések, sőt hazugságok ellen a legjobb védekezés az igazság kimondása, és ez vitában derülhet ki, nem kényszeríthető ki adminisztratív eszközökkel. Érdekes módon az Alkotmánybíróság indoklásában is szó van erről
A krízisből kivezető út evolutív és nem nyílegyenes, elkerülhetetlenül hibákkal és visszaesésekkel terhelt, bonyolult gondolkodási folyamat. Ezen úton legoptimálisabban akkor lehet végigmenni, ha a krízishelyzettel kapcsolatos eszmék, információk a lehető legszabadabban áramolhatnak. "
TGM legérdekesebb gondolata talán az, hogy a modern társadalomban veszedelmesnek tűnő hazugságok egész erdeje veszi körül az embert, és ezen hazugságok ellen sem lépünk fel a jog eszközeivel. Persze, megint az a probléma, hogy esetünkben egy nagyon speciális hazugságról volt szó, egy nagyon speciális helyzetben, ezért az, hogy női magazinokban lúgosítással gyógyítanák a vándorvesét, illetve celebritások kedvenc jósnői magyarázzák el, hogy miért veszélyes, ha Halak Skorpióval házasodik (bigámia?) nem tűnne jó analógiának. Azonban az alapgondolat, hogy az államot hagyjuk ki az igazságbusinessből és csak "clear and present danger" esetén korlátozzuk a szólást, lényegében azonos a Mill-i érvvel ("harm to others"). Amíg nem okoz világosan kárt egy beszéd, addig az a szabad vita részének tekintendő. És igen, Mill nem volt hülye, pontosan tudta azt, hogy vannak azért nyilvánvaló ostobaságok, amelyek semmiféle szabad vita részének nem tekinthetők, de ha erre hivatkozva az államot beengedjük a szabad viták terébe, akkor az állam, hogy úgy mondjam: odaszokik. A magyar állam, valljuk meg, annyira rászokott már igazságai monopolizálására ("egy állítás igaz, ha azt Szájer József egy nemzeti érzelmű fehér, heteroszexuális, keresztény férfi az IPadjén beírja az Alaptörvénybe"), hogy addiktológust kellene hívni rá.
Nehéz ügy. Nem vagyok doktríner liberális, én, kissé félve, Robert Jackson bíró nézeteit vallom: "the Constitution is not a suicide pact", nincs az a Rawls vagy Dworkin, akinek a formalizált ideái kedvéért kockáztatnám a kollektív testi épségünk. Huszonnyolc éve, abban az amerikai kollégiumban, még maradéktalanul hittem a "clear and present danger" elvben, ma már vannak kételyeim. De a Mill-i alapgondolattal továbbra is egyetértek. Érdemes lenne ezekről a dolgokról beszélni, ha nem is feltétlenül dr. Gődény kapcsán (akit már régen hazaengedtek).
