Nekem most nincs semmiről mondanivalóm. Ezt kell elolvasni. TGM írását Szőcs Gézáról. Ebből valamit meg lehet érteni a világunkról. Valami keveset, mert mindig csak keveset lehet megérteni a világból, ami soknak látszik az mindig hazugság.
Választottam hozzá egy Szőcs Géza verset. 1977-ben írta.
A forradalmárok vacsorája
`(A megmentett város)`
`TGM-nak`
Az asztalon sólyompástétom vízirózsa-főzelék kalács
zuzmó-torta könnyű gyopárbor spárga árticsóka.
De az ebédlő üres. Ekkor tűnik fel magadban
a gerincen Dónát mellében
meggyvágó madárral.
És az asztalon lángot vet a tudós kenyér a padláson szélludak
széllibák gágognak sivalkodnak. A kiszáradt
vezetékben kakukk mormog s ha a vízcsapot
elfordítod hósárga füvek és kakukkcsontok folynak belőle.
Dónát, Dónát! Feje fölött a csattogó
vasízű barackok.
Bent pók-ordítás
homokórába tűzött százéves vaddisznópipacs ha!
csúcskakukk sívít no lám no lám
kint Dónát szalad tavasziziglen
és a városban emberek guggolnak a vasló körül. Tűz fele
fordított szemgödrükből szurok szivárog
s az egész városban hallani hogy a folyó
letépett szoborfejeket görget magával.
A FORRADALMÁROK HAZAMENNEK KIVESZIK AZ OLAJFÜRDŐBŐL A KARABÉLYOKAT
MEGTÖRÖLGETIK KIFÉNYEZIK ÉS ÖSSZESZERELIK ŐKET FŰVEL MOSDANAK
ÁTÖLTÖZNEK MEGVACSORÁZNAK KIBIZTOSÍTJÁK A KÉZIGRÁNÁTOKAT ÉS
ELINDULNAK.
