A hiánypótló Puskás Ferenc-musical kapcsán jutott eszembe, hogy milyen közel volt Puskás Öcsi ahhoz, hogy játsszon a magyar válogatott ellen 1962-ben a chilei világbajnokságon.
Az első meccset a spanyol válogatott elveszítette a későbbi ezüstérmes csehszlovákok ellen 1:0-re, aztán megverték a mexikóiakat.
És akkor jött a brazil-spanyol. Azon a meccsen még ott volt a két Santos és Didi, akik ellen Puskás (UPDATE: tartalék volt) még az 1954-es meccsen játszott, már bent volt a csapatban Amarildo, Garrincha és a kispadon az ifjú Edson Arantes do Nascimento, minden idők legnagyobb futballistája (ha az olvasó nem tudja, hogy ki ő, ez a poszt nem fog átmenni nála).
A spanyol válogatottban Puskás 14-es számmal játszott, ő kezdi a meccset (ez egy húszperces összeállítás, aránylag sokszor látni Puskást).
Az első félidőben az Atletico Madrid legendája, Adelardo szerezte meg a vezetést a spanyoloknak. Aztán Amarildo lőtt két gólt és a spanyolok kiestek.
A magyar válogatott kapusa akkor még Grosics Gyula volt, és abban a csapatban játszott Albert Flórián, Mészőly Kálmán és Tichy Lajos. A csehszlovákok ellen estek ki a legjobb nyolc között, egy olyan meccsen, ahol Tichy Lajos szabályos gólját nem adta meg Latisev szovjet bíró.
Egyébként Horthy Miklós és Kádár János is szerette a futballt. Horthynak ott volt az Orth Gyuri, a dr. Sárosi, a Turay, Kohut meg a Zsengellér, Kádárnak az Albert Flóri, a Farkas, a Bene Feri, Fazekas, Nyilasi meg a Törőcsik, Orbánnak meg biztos nagyon szép musicalt írt Szente Vajk és Juhász Levente.
