" Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként
teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről
le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz,
valamint a jog a Boldogságra való törekvésre" (A Függetlenségi Nyilatkozat)"
Bogdán László igazi politikai realista volt, konzervatív politikai realista. Olyan mélyről jött, ami alatt már nincs semmi. Ő sem volt tökéletes ember, hibázott néha, de tudta, hogy merre vezet az út felfelé, nem magának, hanem a népének, mely nép, egyébként, a mi népünk is.
Nem volt minden jogvédő boldog a "köcsögmentesítés" és Bogdán többi keménykedése miatt, mert ő nem jogvédő volt, hanem jogfaragó ember. Isten mindenkit egyenlőnek teremtett, elidegeníthetetlen jogokkal, élethez, szabadsághoz és a saját maga által választott boldog út kereséséhez. S íly módon, a Teremtőnek tetsző állapotban való levéshez, és a Teremtőnek nemtetsző állapotban való nemlevéshez van joga az egyenlőnek teremtett embernek, de vajon elválasztható-e a jog és a kötelem azon az úton, mely a helyes irányba vezet?
És hát ez sem egyszerű, mert aki a tintába merítette a tollat, akinek a sorait fekete gyerekek tanulják a virginiai iskolákban, fekete rabszolgákat tartott. Semmi sem egyszerű, Isten nem mondta, hogy könnyű lesz.
A jogot lehet védeni klimatizált irodákból, az obligát latte-val, szolíd öltönyben, szelíd szavakkal, de faragni csak a krumpliföldön lehet, időnként ordítozva azokkal, akiknek jót akar az ember. És mi a legrosszabb, ami egy klimatizált irodában, egy szolíd öltönyben, egy laptop mögött érhet? Valamely kellemesen benelux államban, más klimatizált irodákban, más latte-t rendelve a bájos titkárnővel, más szolíd öltönyökben, nem fogadják el a beadvány második bekezdésének hetedik fordulatát, ezért azt újra be kell nyújtani, de egyszer majd elfogadják, és akkor az államnak fizetni kell, rendeletet alkotnia, és az úgyból végre így lesz.
És ez fontos is, csak nem változtatja meg a lelket. Bogdán László pedig nemcsak jogot, hanem lelkeket is akart faragni. És azon az úton, a jogfaragó, lélekfaragó ember útján, a legrosszabb sem ugyanaz.
Isten nyugosztalja.
