"Egyszer egy fickó El Pasoban meztelenre vetkőzött, és beleugrott egy kaktusz bozótba. Én is ezt kérdeztem tőle: Miért? És? Azt felelte: "Pillanatnyilag jó ötletnek látszott". (Steve McQueen a Hét mesterlövészben)
Ez a poszt egy ugrás a kakusz bozótba, pillanatnyilag jó ötletnek látszik, ahogy Freund professzor megjegyzése is annak látszott...
"Azok, akik nemcsak híján vannak a külföldi állásajánlatoknak, de a teljesítményük tényleges nemzetközi mércével mérve elégtelen, pusztán a kormánykritika álarca mögé bújva tudnak érvényesülni. Nem ritka, hogy egy-egy gyengén teljesítő társadalomtudós publikációját neves nemzetközi folyóiratok szakmai okokból nem fogadnák be, némi kormánykritikába csomagolva viszont tárt karokkal várják."
Ezzel a kiváló mondattal majdnem sikerült elveszítenie az MTA-elnöki címet, pedig az most elég sokat ér, gondolom ő mondhatja meg, hogy milyen pogácsa legyen a büfében. A többit inkább a Palkovics mondja meg, aki időnként Miki bácsinak öltözik és érdekeseket mond a muszlimokról, de azért szerintem a Palkovicsot még Miki bácsi-jelmezben is felismerem, annyira kilóg a ló....láb, láb, miért mire tetszettek gondolni.
Steve McQueen a Hét mesterlövészben egy olyan emberről is mesélt, aki kiugrott a tizedikről és minden emeletnél, ahogy zuhant, azt hallották tőle a lakók, hogy eddig minden OK. Eddig a poszttal is minden OK.
Freund professzor nem azt mondta, hogy minden egyes társadalomtudóssal ez történik (ami szerintem nem történik, szeretném én látni azokat a tárt karokat), hanem csak egy-egy gyengén teljesítő társadalomtudóssal történik ez, bár azokkal nem ritkán (hányadik emeletnél tetszik járni a professzor úrnak?).
A valóság az, hogy Freund Tamás egyszerűen nem azon a pályán fociz, (nem, ilyenkor ez nem ikes ige), mint a liberális értelmiség egyes társadalomtudós megmondói (nem a Szelényi Ivánra gondolok, hanem). Lassan csak megérkezem a pihepuha kaktuszba. Freundnak voltak bizonyos igazságai. Mindenki tudja, hogy voltak, csak a mi Overton ablakunkból (ezt a poént még párszor elsütöm) az az igazság nem látszik. Vannak liberális értelmiségi hiperfontoskák, akik annyira otthonosan kontraszelektáltak, mint Mari néni az Andrássy úton, jó, annyira nem, ez csak egy hiperbola.
Másfelől, persze az is igaz, hogy lehetne kicsit kisebb az arcocskája azoknak természettudósoknak, és itt azért némi önkritikusság is játszhatna, khmm, akik totálisan nemzetközi pályán rugdossák a lasztit. Egyébként, és nem fogok nevet mondani, amúgy nem magyar az illető, láttam én már neuroscience/networkscience kombót mérhetetlen mennyiségű hivatkozással, nécsörtől a szájenszig elterülve, ami azért elég merésznek tűnt első, de talán második látásra is, és az égbehájpolt tudományágakban ez nem annyira ritka. Még mindig minden OK, de mintha közeledne a parkoló.
Mielőtt megpihenek a bozótosban... Baromira nehéz méltányosnak lenni a tudományos teljesítmények megítélésében. De azért törekedni kellene rá. Még Orbániában sem minden az Orbán professzor úrról szól, vannak dolgok, amelyek talán nem. Freundnak is, és a liberális társadalomtudósoknak is, hátra kellene lépniük egyet, lepakolni az ideológiai cuccost a sarokba, és miért ne legyek tisztességes kiterítenek úgyis alapon (most azt még se írhatom, hogy a kő marad, a kő marad, a kő marad mint egyszeri papagáj a Fogarason), meg kellene ezeket a dolgokat beszélni.
