"Azok a világ élvonalába tartozó tudósok, akikért mindenhol két kézzel kapkodnak, nem bírják ezt a bizonytalanságot, és elmennek, a gyengék pedig itt maradnak. Azok, akik nemcsak híján vannak a külföldi állásajánlatoknak, de a teljesítményük tényleges nemzetközi mércével mérve elégtelen, pusztán a kormánykritika álarca mögé bújva tudnak érvényesülni. Nem ritka, hogy egy-egy gyengén teljesítő társadalomtudós publikációját neves nemzetközi folyóiratok szakmai okokból nem fogadnák be, némi kormánykritikába csomagolva viszont tárt karokkal várják. A sokat citált, szerencsétlenül fogalmazott mondat róluk szólt, és nem a kiváló, nemzetközileg is elismert társadalomtudósokról, bölcsészekről, akiket tisztelek és nagyra becsülök."
A fentiek Freund Tamás professzor, MTA-elnökjelölt interjújából származnak. A kiemelt rész korábban megjelent, nem feltétlenül okozott osztatlan örömet, az az érzésem, hogy Freund maga kérte a teljes interjú közzétételét. Ezt a mondatot kontextusában érdemes elolvasni. Freund visszafogott volt, Palkovics egyik legtekintélyesebb és leghatározottabb kritikusáról, Somogyi Péter professzorról igen meleg hangon emlékezett meg, és az interjúban kimondta azt a mondatot, ami szerintem még KESMA-lapban nem jelent meg: a kormány téved.
Én azt sejtem, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy lényegében a teljes kormánypárti "elit"-társadalomtudós/bölcsész/közgazdász tudósértelmiség teljesítménye is elégtelen nemzetközi mércével mérve, és most aztán tényleg itt lenne az ideje erről a lehető legnyilvánosabban beszélni.
Lehetséges, hogy bizonyos személyek megítélésében tévedek. Miért ne tévedhetnék. Egészen biztos, hogy vannak olyan tudósok, akiket nem szabad nemzetközi mércével mérni, mert a témájuk elválaszthatatlan Magyarországtól. Lehetnek olyan területek, amelyektől esetleg maga a mércsikélés is idegen.
Egyáltalán nem állítom azt, hogy Freund téved a kiemelt mondatban. Meg lehet hekkelni a nemzetközi publikációs rendszert, a lehető legmagasabb szinten is meg lehet hekkelni, igen, az elitfolyóiratokat is meg lehet hekkelni. Részben ideológiai, részben tudománymarketing módszerekkel történhet a hekkelés, mintha látnék is néhány példát bizonyos területeken. A kérdés persze az, hogy ez mennyire tekinthető gyakorinak. Nem én leszek az, aki ezt el fogja dönteni.
És bizony arról is beszélni kell, hogy bizony pár napja a magyar színművészet harmadik vonala (de nem kizárólag a harmadik vonala) mart bele a magyar színművészet első vonalába. Ma ez történik, a hatalom senkiket karol fel, a senkik érzik az életesélyt, hogy feltétlen lojalitásuk minden határon túli hangoztatásával, tehetségek eltiprásával, egzisztenciális tönkretételével olyan előnyöket szerezhetnek, amiről eddig nem is álmodhattak. Ez nem először történik meg Magyarországon, és volt, hogy a tehetségek útja- rosszabb esetben- a gázkamrába, -kevésbé rossz esetben- vidéki könyvtárak poros melléképületeibe vezetett.
Ezért a senkiket néven kell nevezni. Ez persze azzal jár, hogy azokat is néven kell nevezni, akiknek a teljesítménye nem tekinthető elégtelennek, mindenféle oldali teljesítményt el kell ismerni, éppen azért, mert csak így léphetünk ki a kultúrharcos őrületből.
Nem szabad a levegőbe beszélni, nem szabad belenyugodni a megváltoztathatatlanba, itt már a becsületünkről és az integritásunkról van szó.
UPDATE: Ferge Zsuzsa és Szelényi Iván akadémikusok nyílt levelet írtak a Mandiner-interjú miatt.
