Tamás Gáspár Miklós írt egy érdekes cikket az ÉS-be (harminc egész másodpercig kell hallgatni egy szöveget Závada vagy Bodor Ádám egy kötetéről, aki erre nincs felkészülve, ne is kattintson).
Szilvay Gergely, aki a poszt egyetlen mondatában fog szerepelni, úgy érezte, hogy ő viszont eléggé felkészült arra, hogy válaszoljon TGM-nek, sok minden másra is felkészültnek érezték magukat a szilvayk az elmúlt száz évben, mely tény a Trianon-történet komikusabb aspektusaira irányítja figyelmünket. Trianontól sem lesz túl sok szó a posztban, Béndek kolléga elég pontosan leírta azt, amit Trianonról gondolok.
TGM azon búslakodik, hogy a magyar értelmiség nem olvas elég Nicolae Iorga-t. Én a cikkéből tudtam meg, hogy Nicolae Iorga egyáltalán létezett, amire nem vagyok különösebben büszke, ő valóban egy fontos szereplője volt a román történelemnek, mely román történelemről sem tudok semmit. Erről jut eszembe Sina Simon bankár, aki több pénzt adott az Akadémiának, mint Széchenyi, és a tizenkilencedik század egyik legjelentősebb magyarországi mecénása volt. Őt szinte mindenütt görög származásúnak írják le, holott az anyanyelve annyira hasonlított a románra, hogy akár a román egy dialektusának is nevezhetnénk, macedorománoknak vagy arománoknak nevezik őket. Amikor a Haza bölcse az 1868-as nemzetiségi törvény tárgyalásakor az egységes magyar nemzet más ajkú tagjaiként nevezte meg a románokat, Sina pesti házszomszédja, Mocsonyi Sándor a.k.a. Alexandru Mocioni képviselő tüntetően elhagyta az üléstermet, ő is aromán volt (bár ha jól értem, kicsit másképp volt aromán, mint Sina Simon, igen, a román világ is elég komplikált tud lenni).
Na, én erről mind nem tudtam semmit, ahogy Alexandru Cuza fejedelem megpuccsolásáról, Barbu Catargiu román miniszterelnök meggyilkolásáról sem, ahogy egyébként a ciszlajtániai kormányzatról sem, akik számára Ausgleich volt az, amit mi Kiegyezésnek hívunk. Nem tudtam, hogy a cseh egyenjogúsági törekvést személyesen gróf Andrássy fúrta meg, de olvasom Bibót és egyre többet tudok, persze annyit, amennyivel szignifikánsan beljebb lennék, sohasem fogok tudni.
A poszt most kezdődik. A hétvégén letöltöttem a Pythont és elkezdtem kis programokat írni. Nemcsak Trianonról nem fogok írni, hanem a programozásról sem, bár egy 4*4-es Sudoku-megoldó programot azért sikerült megírnom, gondolom egy igazán okos tizenhárom éves programozó gyerek hatszor gyorsabban csinálta volna meg. A Sudoku programot emiatt a poszt miatt írtam. A szingapúri miniszterelnök írt egy 9*9-es Sudoku-megoldó programot, hát a szingapúri miniszterelnökségre sem pályázom.
Vasárnap este elkezdtem játszani a Python (teljesen gyerekes leszek az ilyesmitől) véletlenszám generátorával és megnéztem, hogy milyen precízen illusztrálható a centrális határeloszlástétel.
TGM azért búsong, mert a magyar értelmiség nem olvas Nicolae Iorga-t. Vajon ugyanez az értelmiség tudja-e, hogy pár (well, pármillió) pénzfeldobásból miért alakul ki egy ilyen helyes kis haranggörbe? Vagy azt egy másik értelmiségnek kellene tudnia? Vajon az a másik értelmiség érti ezt annyira, mint az egyik értelmiség a Nicolae Iorga-t? Egyik kérdésre sincs válaszom. Én azt gondolom (nem is gondolom, csak megfordult a fejemben) hogy Trianont sok kis haranggörbe, Python, AI tudná helyrehozni, miközben azért tényleg nem ártana, ha hülyeségbeszélés helyett, néhányan tényleg elolvasnák a Nicolae Iorga-t. Egy kedélyes, és azért többé-kevésbé demokratikus káeurópai Szingapúr talán vonzóbb lenne, mint a TGM által találóan grundsovinisztának nevezett harcihörcsög Kipcsákia.
