Nemrég jelent meg Techet Péter cikke az Azonnali-n "Ne higgyünk a tudománynak!" címmel. Kicsit erősebben nyomta a cerkát a papírosra a kolléga, miközben a közeli málnásig tolta túl a bicajt, mindazonáltal... A mindazonáltalról fogok írni pár sort, nem arról, hogy néz ki a posztmodernben dekonstruáló Schmidt Mária, mert azt a költői képet kihagynám.
A Tudományt emberek művelik (nagy vonalakban), és az emberek időnként gyarlók, nem feltétlenül idegen tőlük a hübrisz, néha kicsit perpektivikusabban szemlélik a dolgokat az optimálisnál. Igen, a tudósok időnként pontosan ugyanúgy próbálják meggyőzni az államot arról, hogy az ő pályázatukat támogassa, ahogyan a politikusok győzködik az állampolgárt arról, hogy rájuk szavazzon. A politikusok általában blatáns módon szokták hazudozni, a tudomány művelőitől ez idegen. Mondjuk nem mindig annyira idegen, finomabb, de morálisan nem feltétlenül rózsaszínűbb módszereket szoktak használni a meggyőzésre.
A Tudomány bizony pénzről is szól, és hát előfordul, hogy kibaszottul sok pénzről.
A Tudomány művelői lehetnek éppen kedvesen sztereotipikusan szemüveges tornacipős-pólósok, akik színes ceruzákról álmodoznak, osztanak-szoroznak, hánynak-vetnek, nézik a plafont, feredőznek a kádban órákig, és boldogok ha kijön valami, amit beírhatnak a füzetkéjükbe. De hasonlíthatnak annyira egy kurva fontos, öltönyös üzletemberre, hogy konkrétan kurva fontos öltönyös üzletemberek is. Vagy sztereotipikusan szemüveges, tornacipős-pólós üzletemberek, akik simán elharapják a torkod, ha nem idézed minden cikküket rögtön az absztraktban, kiemelve, hogy ő volt az, aki először, sőt talán másodszor is.
A Tudomány nem mindig a tudományról szól. A kisbetűs tudománynak, a szolíd, konzervatív, nyugis tudománynak érdemes hinni, akármit is mond erről Dr. Techet. A kisbetűs tudomány ugyanis egyszerűen azt jelenti, hogy valaki tudja, hogy mit beszél, tudja, hogy mi mettől meddig, mennyi az annyi, mi az, ami tuti, mi az ami sanszos, mi az ami kétesélyes, és van pár évtized munkája abban, hogy egyáltalán odaáll eléd. Aránylag ritkán áll oda, mert nem odaállással foglalkozik, hanem kisbetűs tudománnyal.
A nagybetűs Tudomány esetében előfordul, hogy pár dolog meg lesz szorozva hárommal, öttel, hetvenkettővel, sőt időnként paradigmaváltásnak tűnik az, amiről Borsos Miklós azt a kedves alakot szoborta az Alagútnál. Ugyanis, aki a pénzt adja, az prezentálható eredményt akar, a választópolgár előtt is prezentálható eredményt, a rák, bazmeg, gyógyítva legyen, a világnak legyen egyenlete, és nem hosszú, férjen bele az esti hírekbe. Sajnos, a Kedves Olvasó nem fogja tudni, hogy mi az, ami hárommal lett megszorozva és mi az, ami hetvenkettővel.
Mégsajnosabb az, hogy amikor a bátorhangú újságíró jobban tudja, akkor nemhogy nem tudja jobban, de értelme sincs annak, amit beszél, és itt nem kizárólag Dr. Techetre gondolok, hanem szinte mindenkire. Attól, hogy a brit konzervatív sajtó Neil Fergusont basztatja, és még a szeretője férje képét is lehozzák (simán), és baromi relevánsnak érzik, hogy Ferguson kit és hol dug, azt is, hogy akit dug az pont valamelyik baloldali NGO-nak dolgozott, a brit konzervatív sajtó még nem lesz képes arra, hogy kiszámolja a harminckilenc negyvenhárom százalékát. A brit baloldali sajtó sem tudja kiszámolni, de legalább megpróbálja (nem tudom, hogy melyik a jobb).
Valójában nem tudunk semmit arról, hogy mi csinált a Neil Ferguson (ő javasolta a lockdown-t a brit miniszterelnöknek, azzal, hogy az alternatíva akár félmillió halott is lehet) rosszul, hogy csinált-e bármit rosszul. Egy biztos, nem ő döntött, hanem Boris Johnson. És Boris Johnson úgy is dönthetett volna, hogy a pubokban csak félpintes pohárból lehet inni a sört, és ezzel megy neki Anglia a járványnak, nem tartott pisztolyt a homlokához Ferguson, megkérdezhette volna Dergusont, vagy Bergusont. Ez az, amit talán Dr. Techet is megérthetne.
Én nem vagyok benne biztos, hogy amit Neil Ferguson csinált koronavírus ügyben az tudomány, kicsi vagy nagyobbacska betűs, de abban sem vagyok biztos, hogy igazi tudomány kell az ilyesmihez. A vakcinához kell igazi tudomány, a lockdown-nemlockdown az inkább mérnökség, de a Lánchíd is mérnökség és azért csak átmegyünk rajta, ha nagyon muszáj. A nemhalandzsa lehet tudomány, lehet mérnökösködés, lehet tapasztalatokra és érzékre alapuló sokat próbált majdnemművészet. A nemhalandzsán van a hangsúly. A nemhalandzsára érdemes odafigyelni, és amennyiben a Tudomány a nemhalandzsa része, és az esetek nagy részében az, akkor a Tudományra érdemes odafigyelni.
A hit a Tudományban, az egy másik kérdés. Az, hogy hisszük, hogy nemhalandzsa, hogy az az ember ott baromi okos, baromira képzett és baromi sok munkát rakott az aktuális nemhalandzsába, általában elég. Előfordulhat ugyanis, hogy egy másik baromira okos, képzett, keményen rakkoló fazon az ellenkezőjét fogja mondani és az is nemhalandzsa. Amíg nem száll fel a köd, sok minden történhet. A kiemelkedő képességnek, tudásnak és a rengeteg munkának azonban nincs valódi alternatívája, ez az, amit valószínűleg hosszabban kellene magyaráznom Techet doktornak.
