Magyarország nem szereti a zsidókat. Sohasem szerette. Átlagosan nem szereti persze, mert országok nem tudnak szeretni vagy gyűlölni, népeket, alkoholt, pacalt, nőverést. Nagyátlagban Magyarország sohasem szerette a zsidókat. Másokat sem, tótocskákat, románokat, aki éppen jött. Még saját magát sem szereti Magyarország, a jobbmagyarország a balmagyarországot és viszont, miért pont a luxemburgiakat szeressék. Azért a zsidókat kicsit kitüntetten utálta Magyarország, kis kirablás, kis vagonbazárás kis gázkamrával a végén, becsúszott, na, minek tagadjuk. De cigánynak sokkal rosszabb lenni, mint zsidónak, melegnek is rosszabb lenni, azért a dobogó megvan, mert a muszlimokat ugyan nagyon utálja Magyarország, de ők annyira imagináriusok ebben az országban, mint a mínusz egynek a négyzettörzsöke.
Ott tartottunk, hogy Magyarország nem szereti a zsidókat, de Orbán Viktor egyik palotapincsije, bizonyos Bayer Zsolt direkte karriert csinált a saját zsidónemszeretéséből. Egész publisorozatokat szentelt a zsidótematikának, nem kevés delláért, csak abban különbözött Csurka Pista bátyánktól, hogy utóbbi másból is karriert tudott csinált (t.i. értett is valami máshoz ). Tamás Gáspár Miklós professzor hívta fel figyelmünket arra, hogy Bayer testvér szerelmetes blogján éppen Németh László Faj és irodalom című népszerű munkáját osztotta meg. Németh László akkor volt nemzeti szocialista, amikor Adolf Hitlert Németországon kívül még nem sokan ismerték, akár avantgarde-nak is nevezhetnők Laci bátyánkat. Németh a németeket is utálta, hehe, a kapitalistákat is utálta, nemcsak a zsidókat. És hát aránylag gyakran hangot is adott a zsidókkal kapcsolatos érzelmeinek, legutoljára talán a festői 1943-ban (ezzel szemben 1944-ben már nem, mert bár hülyeségben nem, de moralitásban tartott némi távolságot a bayeroktól).
Világért sem akarom korlátozni Bayer Zsoltot a zsidónemszeretésben. Valamelyest szarok is erre a kis orbánista lakájra, csak azt szeretném megjegyezni, hogyha a közúti gépjárműforgalom és az alkoholfogyasztás relációjában alkalmaznánk annyira kreatívan a zéró tolerancia fogalmát, mint a jideaux-ügyben, akkor azért érdekesen alakulnának a halálozások.
Néhány FIDESZ-konform cicaság a Bayer blogról:
"A zsidó test és a zsidó szellem akárhogy keveredik európaiak közé, tüstént kiismerszik. Társadalmi életük is rendkívül elkülönült, vagy legalábbis egész más belül, mint nem zsidók felé. "
" S ötven év óta sűrű rajokban ereszkedik városainkra, megszállja gazdasági életünk bástyáit, s kezébe keríti akveduktuszait."
"A zsidó irodalom Ignotus-kora ez. A következő, mondanom se kell, a Szomoryé. Az idegen fajiság és a magyar faj szolgáltatta nyelv tragikus tusába kezd. Az új gazda a maga teste méreteihez akarja kitérdelni, kikönyökölni és kihátalni az idegen szervezetre szabott ruhát. "
"Hová visz ez a folyamat? Semmi jel sincs rá, hogy a zsidóságra boruló faji atmoszféra ritkulna, s nem is valószínű, hogy ez a gazdasági és szellemi szövetségekbe tömörült faj egyhamar disszociáljon." (jaj de édes ez, főleg így perspektívában szerk. megj.)
" Szomory Dezső, aki magyargyűlöletét már nem palástolja, de faja hatezer éves múltjáról annyi melankolikus gyöngédséggel beszél, igazabb író, mint aki hasonló lelkiállapotban semleges témákon kendőzi műmagyarrá magát."
Jogi képviselőnk kérésére, minden különösebb konkretizálás nélkül jegyzem meg, hogy üdvös lenne, ha egyesek, néhányak, bizonyosak, legalább a jókurvaanyjuk direkciójába indulnának el sebesen, ha már ekkora az összevisszaság.
