Március huszonkettedikén meghalt Ciprian Foias. Az Olvasó valószínűleg sohasem hallott róla, ő a huszadik századi román matematika egyik legnagyobb alakja volt nagyon komoly szegedi kapcsolatokkal. Szőkefalvi-Nagy Bélával írta meg a Harmonikus analízis Hilbert-tereken című monográfiát. Ötvenéves korától volt az Indiana Egyetem professzora, emeritusként a Texas AM-en dolgozott.
A funkcionálanalízis nevű tudományterületen a huszadik század első felében olyan erősek voltak a magyarok, mint húsz-harminc évvel később a kombinatorikában, Neumann János, Haar Alfréd, Riesz Frigyes és Szőkefalvy-Nagy Béla nevét mindenki ismerte. Igazságtalanság lenne azt mondani, hogy a magyar funkcionálanalízis iskola teljesen megszűnt, e sorok írója is szeret arra gondolni, hogy funkcionálanalízisben (is) utazik, de a régi dicsőségnek már csak az emléke maradt.
Foias egyetlen tanítványát ismerheti az Olvasó, Ceausescu lányát, Zoiát, de Foias a román funkcionálanalízis iskola alapítója volt. Az ő tanítványa volt Voiculescu (Berkeley), Ocneanu (Penn State) és Zsidó László (Tor Vergata), Voiculescu tanítványai között volt Sorin Popa (UCLA) és Mihai Pimsner (U.Penn), Popáé meg Ioana (San Diego). A C*-algebrák és a von Neumann algebrák elméletében ezek nagyon nagy nevek (Foias főleg operátorokkal és a Navier-Stokes egyenlettel foglalkozott).
Az alapkutatás és a tudományos iskola fogalmát Magyarországon sajnos el kell magyarázni. Egy teljesen ismeretlen vírus feltérképezése nyilván nem tartozik ide, az nyilván a cipőfelsőrész-készítés témakörhöz köthető, a tehetség, főleg a különleges tehetség is csak bajnak van, hiszen az ilyen ember kérdez, és a kérdés csökkentheti a nemzet vezetőibe vette bizalmat, akár egytől öt évig. Ez csak egy ilyen kis mormogás a végére.