„Scruton nagyon óvatos, megfontolt ember volt, mégis bátran szólalt meg, bátran bírálta már a '80-as években a multikulturalizmust, a migrációt a The Salisbury Review-ban” (Frank Furedi Scruton könyvbemutatóján)
Pár apróság. A Salisbury Reviewban a brit állampolgárságú nemfehérbőrűek deportálásáról volt szó. Azt a cikket személyesen Scruton hagyta jóvá, évekkel később kért bocsánatot érte a szerző.
Furedi egy könyvről beszél, amit Scruton akkor írt (az első kiadást, The Thinkers of the Left címmel ezt írta át később), amikor ő, mármint Frank Furedi, a Brit Forradalmi Kommunista Párt vezetője volt, hírhedett IRA-párti szektavezér, Frank Richards mozgalmi álnéven.
Furedi mellett a könyv második kiadásának fordítója ül, aki a könyv megírásakor a kádárista magyar rádió vezető munkatársa volt, a diktatúrához való kellemes viszonyát az határozta meg, hogy Rákosi Göbbelse Betlen Oszkár volt az apja, akinek komcsi kapcsolati hálóját köszönhette.
A szólásszabadság nagy barátai közül a harmadik, Tallai Gábor, aki engem, bizony engem, jelentett fel Lovász László MTA elnöknél a Figyelőben, mivel nem megfelelően írtam egy Tőkéczki nevű orbánista egyetemi docensről.
A könyvet méltató Lánczi András, a könyv megírása idején nyilatkozta azt, hogy a "marxista filozófia kicsiben (értsd iskola), és nagyban (tudományos kutatás) többet képes adni, mint bármely más világnézet”.
És persze a legfontosabb ember, Békés Márton államideológus, aki szerint Antonio Gramscit kell követni a konzervatívoknak. A könyvben kifejezetten arról van szó, milyen szörnyű ember volt Gramsci.
Schmidt palotapincsije, Pogrányi Lovas Miklós pedig tömeggyilkosok spin doktorának nevezte Jörgen Habermast, Dworkint és Kenneth Galbraithet, akiket Scruton nagybátran fikazírozott Margaret Thatcher miniszterelnöksége idején.
Elmentek ti a picsába.
