Hét éve írtam egy posztot Térey János Magyar közöny című verséről. Ezt a verset válaszul írta Kemény István Búcsúlevelére. Valamit hiányolt Kemény verséből, valami fontosat.
"Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.
Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak. "
-írta Kemény, és végül Térey élete ért véget nagy happy end nélkül, Kemény pedig nem hagyta el az elbutult idegen nénit, aki ezer évig akar élni, hanem elfogadta a Térey-ösztöndíjat. Ezt írta Térey a Köztisztaság térben...
"Ocsúra és tisztabúzára osztani
E daliás magyarokat lehetetlen;
Nem sikerül szétválasztani őket,
Feketére-fehérre!
Hérosznak hívni a héroszt,
Csürhének a csürhét:
Az osztás ezúttal sem sikerül."
Nem tudom ocsúra és tisztabúzára osztani a daliás magyarokat. Nem is biztos, hogy akarom. Nem tudom, hogy Térey János elfogadta volna-e Térey-ösztöndíjat Demeter Szilárdtól. Hogyan védekezett Lótként Gállfy Térey utolsó drámájában, amikor az arkangyal elmagyarázta neki az Orbán Viktort? Én itt jövevény vagyok. Afféle jöttment.
Próbálunk tisztességesek maradni, de nem csinálunk zászlót az életünkből, mert kik vagyunk mi itten, téreyk, jótündérek, csak afféle jöttmentek, németek, zsidók, faszomtudjakik, akik teszik a dolgukat, reményeik szerint jól, amíg le nem forr az a tea.
Térey talán elfogadta volna a Térey-ösztöndíjat, és kapott volna a Facebookon érte az arcába, hogy lám, csak kiborult a kas, csak kiették a pörkölt alól a nokkedlit, csak beállt a csikó a szamarak közé. Vagy nem fogadta volna el a Térey-ösztöndíjat és akkor nem kapott volna háromszázhúszezer bruttót, hanem élt volna úgy, ahogy eddig, azaz hát halt volna inkább, és akkor összegyűltek volna a Facebookon a népek és szomorú smiley-kat osztottak volna meg egymással.
A kérdésemet lepöcköltem a szakadékba,
pattogva tűnt el, pedig nagy volt - írta Kemény, én sem tehetek mást, lepöckölöm a kérdést a szakadékba, vagy inkább pöccintem, mint a csikket az Akropoliszról, ahogy a Kossuth-díjas költő mondta volt, neki mondjuk nem kell jópofizni a Demeter Szilárddal. Maradjon a titkunk, mindannyiunké, hogy Térey mit is kezdett volna azzal az ösztöndíjjal.
