Hét évvel ezelőtt írtam egy posztot "Nem Kövér Lászlóról szóló poszt " címmel. Abban a posztban Neumann Jánosról volt szó, és egy problémáról, ami Neumann János kedvenc algebráival volt kapcsolatos.
Felkerült egy preprint a netre, amelyben a szerzők azt állítják, hogy megoldották azt a bizonyos problémát, a híres Connes-féle Beágyazási Kérdést. És azzal a módszerrel oldották meg, amiről a posztban szó volt (Tsirelson sejtés). Erről a kérdésről konferenciák egész sorát rendezték.
Nem ágyazható be minden (szép) von Neumann algebra, legalábbis ezt írják a cikkben (azért vannak csinoska von Neumann algebrák, amelyek beágyazhatóak, ez a történet kissé személyesebb vonulata). A cikk egyébként egy kvantumszámítástudományi problémáról szól, ami szintén kijött a Tsirelson argumentum alkalmazásával.
Ha ez a bizonyítás jó, az valóban az operátoralgebrák és talán a modern analízis egyik legnagyobb eredménye lenne, ami olyan emberek érdeme, akik sohasem foglalkoztak operátoralgebrákkal. Neumann Jánosnak nagyon tetszene ez az egész.
UPDATE: most vettem észre, hogy az egyik szerzőnek nemrég megjelent egy cikke az Ann. Henri Poincaréban, amelyben már furcsa csoportokat konstruál az entanglement játékaival. ezek még hipervégesek, de már nem olyan nagyon. ergo, baromira pontosan tudják, hogy mire megy ki ez az egész, és nemszofikus csoportra gyúrnak.
