" A Katona József Zaklatószínház ma sem a Csobony vezér álma című szakrális oratóriumot mutatta be. Hanem egy bizonyos Moliére (eredeti nevén Gutmann Bernát) egyházgyalázó művét a Tartuffe-öt. Az ún. színdarab kezdetén a zsidóbolsevik közönség demonstratív módon nem állt fel a Nélküledre, pedig az ötvenmillió magyar kebeléből tört elő a Kárpát-Duna-Nagyhaza ormain. A konzervatív-keresztény Tartuffe-öt az Ornstein család zsákmányolja ki, de erről Moliére hallgat, és azzal vádolja ezt a kiváló férfiút, hogy tiszta istenhite csalárdságot leplez. Szót sem ejt arról, hogy hősünk elítéli XIV. Lajos (született Grünberg Lipót) bevándorláspárti politikáját. Annál több szó esik arról, hogy Tartuffe vonzadalmat érez Ornstein Mici iránt. Mindenki ellene fordul, lelkének tiszta csobolyóját bemocskolja a kaftánliberalizmus. A genderpropaganda ült tort a nemzetállamiság eszméje felett, és a sok Süszmann és Weisz úgy vette fel a nercbundáját az előadás végén, hogy a kiváló keresztény értelmiségi elbukott. (részlet Szakács Árpád " Zsidóvircsaft a Petőfi Sándor (született Herskovics Izidor) utcában " című kultúrstratégiai esszéjéből) "
Bocsárdi László a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház igazgatója rendezte a Tartuffe-öt. Gyönyörű előadás egy olyan erős színpadképpel, amiért a Bolondkásler már kihívná az idegenrendészetet. Egy kereszt alakú rés jelenti az egyetlen valódi díszletelemet, ami egy fémkapu kinyílásakor és becsukódásakor jelenik meg, A kereszt, ami bezár vagy kitaszít, pl. egy kiváló eucharisztikus kongresszus helyett. Madame Pernelle-t Fekete Ernő játssza, szinte látom Novák Katalin testvérnőt, ahogy kétségbeesetten keresi a Ku-Klux-Klán telefonszámát.
Van egy jelenet a darab elején, amikor Máté "Célpont No. 1" Gábor azaz Orgon korholja Kocsis "Célpont No. 2. lenne ha Nagy Ervin nem szól be valamelyik idiótának így csak No. 3" Gergely-Cléante-ot, és a közönség felszisszen, pedig az a rész majdnem az eredeti szöveg, de Moliére szaktárs nem bírta ki, hogy oda ne pörköljön ezeknek a majmoknak. Bakker, háromszáz éve nem tudnak változni a majmaink. XIV. Lajos azt hiszem járt színházba, Orbán meg csak egyszer volt a Nemzetiben, de vagy a Csongor volt neki túl komplex, vagy a Tünde.
Nem ez volt az első téli darabom, hanem a Macbeth Nagypál Gáborral, nagyon szép volt az is, de a Shakespeare is ki fogja húzni a gyufát.
Alapjában véve két dolgot nem képes tolerálni ez a rezsim, a tehetséget, meg ha szóvá teszik, hogy lop, mint a szarka. Mondjuk normális magyar ember ha ideges, lepirít egy kis hagymát, ezek meg ilyenkor betiltanak valamit, vagy építenek egy stadiont.
Vámpírfalván lehet olyan jól eladni a fokhagymaizű szenteltvizet , mint a NER-nek a minőséget. Ezek annyira rágyógyultak a szarra, hogy itt már lassan a középszerűségbe is bele lehet bukni. A szar legyen szar, mondta volna a Csermanek Jani, ha idejében belép a FIDELITAS-ba.
Amikor Tartuffe-Keresztes Tamás (baromi jó) el akarja csábítani Elmira-Ónodi Esztert, Máté Gábor bemászik a színpadról az első sorba, ott van a búvóhelye, ahonnan Orgonként kémlel. Akkor együtt vagyunk, együtt próbáljuk eldönteni, hogy a szemünknek higgyünk vagy a mindenkori Tartuffe-öknek. Hardouin de Perefixe de Belmont, Párizs érseke, az első előadás után tiltotta be a darabot, az egy tiszta, világos korszak volt, nem próbált cukimókusnak látszani a vérhörcsög.
Hölgyeim és uraim, járjanak színházba, úgy talán ki lehet bírni.
