Amikor a nyolcéves apámat az anyjával együtt elvitték a gettóba, aztán a lágerbe, akkor valahogy nem mondta nekik senki, hogy egy vérből valók vagyunk. Akkor maradjunk talán ennyiben.
Én a marosvásárhelyi Székely Csabával vagyok egy vérből való, mert a Bányavakság a közös vérünk, ahogy a Bányavakság baromarcú magyarjának és románjának is egy a blutja, meg bodenja, tudnillik a baromarcúság. A karcfalvai Barabási Albert-Lászlóval vagyok egy vérből való, skálák ide, függetlenségek oda, mert ugyanaz a mocskos rezsimszolga szerkesztett ki bennünket a Figyelőben. Meg az érmindszenti Ady Endrével, mert ő sem rokona, sem ismerőse senkinek csak Észak-fok, meg titok, meg idegenség.
De azzal a szlovák sráccal is egy vérből való vagyok, akivel tavaly a Brewdogban söröztünk egy angol egyetemi városban. Magyar a mamája, persze ő egy szót nem tud magyarul, az obligát basszakurvaanyján kívül, de bizonyos dolgokra -jó mondjuk ezek Hilbert-terek, de akkor is - pont úgy néz, mint én. Mert néz valamire, gondol valamire, ahelyett, hogy mondjuk szépen veresedne az arca a nemzeti érzelemtől, düllesztene mellkast, meg borzalmasan hamisan vernyogna, miközben a cizellált személyisége már épülne a Heinekkentől meg a Soproni Szomorúkomlóstól.
A Nélküled című nackópop giccs arról szól, hogy született lúzerek vagyunk (nem, nem vagyunk született lúzerek, szerk. megj.) és ezt képtelenek vagyunk feldolgozni. Egy össznemzeti kisebbségi komplexus dübögött abban a csutkára lopott stadionban. Mert ha még DAC kontra Slovan Bratislava, Inci kontra Finci, Ľudovít Košút kontra Alexander Petrovic, Oszkár Világi kontra Ivan Kmotrik, csülköspacal kontra bryndzove haluski, az elmegy valahogy, de Pesten ez már túlmutat az otthonos észak-balkáni szánalmasságon.
Pattognak a szilvayk, géfodrok, hogy így nem áll fel, meg úgy, mintha ez a négyakkordos izé lenne a Nemzet Viagrája.
A tizenkettedik holttest vagyunk, oszló, felismerhetetlen holttest. Derékban kettéváltunk, testűrjeink nyitottak, kevés szappanná vált lágyrész, tarkópikkelyünk baloldalán diszkrét belövés, minden különösebb rossz szándék nélkül, szinte az összetartozás jeleként, fejtetőnél kilövés, vérbőlvalóság negatív. A nadrágzsebünkben, testnedveinkben és a talajvízben ázott jegyzetfüzet. Arra a jegyzetfüzetre kellene építeni egy új Magyarországot. Nem lesz könnyű, mert tényleg nem nézünk ki nagyon jól, már a rothadás fokát és a talajviszonyokat tekintve, de innen szép nyerni.
