Kövér László a Nemzeti Közszolgálati Bohócegyetemen fejtette ki nézeteit a fékek és ellensúlyok rendszeréről az ő végtelenül elokvált módján, ahogy ez egy rendes közép-ázsiai szocipatához illik. A beszéd műfaja savas felbüfögés volt, ami a nagykipcsák haplogrouppal korrelál, talán megint olvasott valamit a genderről a kifestőben, talán több intimitásra vágyott kedvenc capra aegagrus hircusával, nem próbálom feltárni ezt a bivalyhereintenzív, srévizavényilazó személyiségtípust.
A nemzetiközszolgálat iránymutatásra vágyott és megkapta. A fékek és ellensúlyok rendszere hülyeség - jött fel a kövéri gyomorból, azt a barmot is ki kellene rúgni, aki beírta az alaptörvénybe, zsidó lehetett, de legalábbis szakállas. Általában kormányon szoktak a kövérek hercigeskedni a checks and balances ellen, ellenzékben inkább toppantanak a lábacskáikkal, de a mi kövérjeink régen voltak ellenzékben, és nem is nagyon szeretnének megint ott lenni, bár, ahogy Jumzsagin Cedenbal, a nagy ázsiai gondolkodó, írta főművében, a tőgypörkölt nem lehet ellenzékben.
A Montesquieu báró találta ki a fékeket és az ellensúlyokat a Törvények szelleme című munkájában, amit eleve franciául írt, Trianon nyelvén, az sem lehet véletlen. Tizenötödik avagy Hőnszeretett Lajos király legott be is tiltotta a könyvet, de például nem ment el a Sorbonne-ra, hogy kiselőadást tartson róla a professzoroknak. Igaz, a sztyeppei birkaszar rusztikus illatát sem szerette.
John Adams az Amerikai Egyesült Államok egyik alapító atyja, Washington alelnöke, majd utódja az elnöki székben, ragaszkodott ehhez a hülyeséghez, mert ezeknek John Adams, Hamilton és Madison jutott csak, nem az ifjabb Lomnici meg a Végtelenülbékés Márton. A John Adams egy értelmiségi volt, aki mindenféléket olvasott, mindenfélékről gondolkodott, mondom én, hogy zsidó, nem egy ilyen egészségesen pacalszagú, kipirosodott arcú bajuszmuki, mint a Milászlónk.
A nemzet közszolgálata ütemes tapssal fogadta a házelnöki okosságot, erőst jegyzetelt, röpdolgozat is lehet ebből jövő héten. A Békés professzor által ideológiai alappá nyilvánított Arthur Moeller van den Bruck mondta volt, hogy az igazi demokráciát nem korlátozhatjuk mindenféle zsidóbolsevik faszkodással, hiszen az igazi demokrácia a népakarat égberagyogó manifesztációja, tehát maga a Vezér, aki a nép kvintesszenciája. A Vezér, és ezt Carl Schmitt a magyar konzervatívok másik szvíthártja tette hozzá, pedig erős kezével védelmezi a törvényt, ezt a bölcsességét egyébként 1934 augusztus elsején a Deutsche Juristen-Zeitung címoldalán tette közzé, egy hónappal a Hosszú Kések Éjszakája nevű jogállami aktus után.
Jól választott magának parfümöt ez az ország, talán egy kicsit túltolta a jakzsírt, de a kecskehúgy nagyon a helyén van.
