Majd egy éve voltam egy konzervatív meetingen. Igyekeztem a legkevésbé liberális arcélem mutatni, már amennyire az ezzel a pónemmel egyáltalán lehetséges. Megnéztem, hogy milyenek ezek az emberek élőben. Az egyik jeles konzervatív (nem gúnyolódom, tulajdonképpen tényleg az) filozóf elmondott egy történetet. Horthyék kitüntettek egy egyetemi professzort, de az illetőnek derogált felmenni Pestre a leányfalui villájából, ezért egy küldöttség elvitte neki a díjat. Erre egy másik jeles konzervatív úriember rezignáltan jegyezte meg, hogy már nagyon várják azt a küldöttséget. Az illető most kapott valami csicsás kis vackot a rezsimtől Szentpistanapra, nyilván fel kellett érte bumliznia Pestre, de akkor is.
Ezeknek az Orbán a Horthy. Most komolyan. A vitéz nagybányai, az otrantói győző, fehér ló és bűnös város, Kassa, Don-kanyar, proklamáció, Estoril. Nekem vannak bizonyos személyes problémáim a Kormányzó úr őfőméltóságával, de azért ő nem köpködött szotyolát mindenféle bugrissal falusi futballpályákon. Horthy Magyarországa jelentékeny ország volt, Orbáné pedig egy észak-balkáni kupleráj. Képzeljük el, amint Horthy kinevez egy Demeter Szilárdot a Gróf Petrovics Alexandre Irodalmi Múzeum élére, hogy egy lókupecbe ojtott gázszerelő a Weiss Manfréd, hogy Mária asszony bármi mást csinálhat a portörlésen kívül, hogy a Magyar Királyi Charles de Marx Egyetemen egy Lánczibubu a rektor, hogy liechtensteini bohócok kiverik a Dr. Sárosi György, a Titkos Pál vagy a Zsengellér Gyula csapatát bármiféle kupából. Próbálom elképzelni azt is, hogy a Kun Béla arab tolmácsa visszaszól a Riesz Frigyesnek a Tudományos Akadémián. Orbánnak még a Hóman Bálintja is csak egy fricztamás.
