A Mi Urunk ötvenhatodik esztendejében, Teremtő Atyánk országának pecsétje alatt, Úr Fia Gáspár Szent Anyjának, a Szűz Deutsch Tamásnak, a Káslerbölcs Miklósnak, minden turáni szenteknek, és minden legalább hétszer szült, enhelyét tudó asszonyi állatnak és mindazonáltalig Attila keresztény királyunknak nevében kimondatik, hogy az madarak ezentúl szárnyalni ne merészeljenek.
Huntudatú népünk vérgyepüjén a struccot, a kazuárt és az Árpád anyánk sírján kapirgáló dodót szárnya verdesésével fecske, kolibri és más Úr Törvényét szegő lény meg ne zavarja. Mert
pro primo először, a madár nehezebb az élenynél, tehát repdesni egyébként sem képes,
pro secundo másodszor, a madár műfajilag elavult, dialektikai szempontból mind tekintetében, mind vonatkozásában meghaladott,
pro tertio harmadszor, mert ha a Turáni Faj Kétharmada azt mondja, hogy nem repülsz, nem repülsz bazmeg és be is kussolsz zsidómadár, vagy orcád széttiportatik, miként azt Izajás, Herót, Börájhim és Malákes próféták is megmondák.
És egyébként is.
A madárnak a Kárpát-Ura-Türk népet kell szolgálnia, az ő tekintetének villámit, amivel a porban csúszó Napnyugatot illeti a Napkelet hercege. A Teremtés Urának, a Várban Lakozó Mindapánknak, a Szelíd Szóval Népeket Igázó Hadúrnak ezüstjét nem költhetik holmi léhaságra, ide-oda légben zubbanásra, csak a Sumérok Ükunokáinak Égbe Emelésére, és a már így is felfoghatatlan jólétének mégfelfoghatatlanabb mégjobblétre való elősegítésire, és az Ő, kinek Nevét sem szájára, sem testének egyéb nyílására igazkeresztény nem veend, dicsőségére, és legyen így, és máshogy nem, és ki ennek ellent azt erős kézzel, és ki egyáltalán kezét nem emeli ütemes tapsra arra öklünkkel lesújtva, és diadalmas zsoltárt énekelvén.
Minden madárnak joga, hogy az Urat szolgálva gyalogsétát tegyen, hogy az Urat szolgálva villanyoson utazzék, ha ennek árát lerótta az Úr barátinak, hogy az Urat szolgálva kisebb ugrással és szökellésekkel közelítse meg egyetlen lehetséges célját melyet az Úr jelölt ki néki, hogy az Urat szolgálva az égre bámuljon és figyelje azok röptét, akik nem alacsonyodnak le szárnyak birtoklásihoz.
S mindazt, amit kértünk, egyúttal teljes odaadásunkat is sűrítsűk bele ebbe az egyetlen szóba:
Ezittmindamiénkésnektekcoki.
