Boldog szülinapot, Vincent!
Tényleg már tíz éve?? Mindig inkább olvasó voltam, mint író, a csendesebbek közül. Talán, ha egy posztom volt? De azért ott volt a Vincent a hétköznapokban, és főleg a hétvégi, családi ebédeknél. Anyunak hogy tetszene az elforduló…
Tíz éve volt egy korszak utolsó éve. Sok minden szólt a változás mellett, sok minden érlelte. A 2009-es év sok szempontból az utolsó volt. Ami utána következett, mondhatni történelem. Részemről félidőben kiszálltam a buliból, családostól, egy nyugodt, normális élet reményében. Nem volt egyszerű, de újra lettek kilátásaink, a gyerekeimnek végre jövője, amit már nem fog egy szabadlábon futó holdkóros tönkretenni. (És ez annak ellenére így van, hogy a választott hazámban is úgy gondoljak, hogy a fejjel lefelé sokkal érdekesebb koncepció.)
Magyarországot elhagytam ugyan (vagy inkább kirántotta a lábam alól a szőnyeget), de a szívemben a mai napig otthon élek. Magyar oldalakat nyitok meg először, meg mindig naprakész vagyok az őrületből. Hat igen, föl-földobott kő és társai. Annak idején nem értettem ezt, ma már kezdem kapisgálni. De egy megmaradt tisztán: mindenki az, aminek vallja magát, és én meg mindig magyar vagyok, minden ellenére vagy éppen azért.
Talán egyszer hazautazom. Nem holnap.
