Platón: Az állam (nyolcadik könyv)
Szókratész: Csűrjük-csavarjuk szavunk, de Zeuszra mondom, nem lelénk senki mást, ki úgy játszana a néppel mint a Scythiai nagyúr. Mert démoszunk nagynak képzelé magát, de oly kicsi, mint Hegürmion, Thelasszusz fia, ki azt hitte, hogy ő az úr a városában, miközben, jó Adeimantoszom, szolga volt, csak díszes ruhában. Így járt a scythoszok népe is, szolga lett, miközben úrnak képzelé magát.
Adeimantosz: Mondd, hogyan lehetséges ez? Hisz mondád, demokráciát akart a nép, szabadságot, egyenlőséget, mézbort, gyömbért, gömbrúgdallásban Olimpiászt, s elfogadá Kleptomakhoszt, a Törpét?
Szókratész: Így vala. Aszklépiosz ki minden bajnak orvosa, írta volt, hogy bár a bajt bajjal gyógyítani vétek, de a természetnek rút törvénye, hogy mégis így lészen az. Anankhé orsója kipörgé, hogy egy nap a scythoszok fejedelme dús nílusi borokkal némileg telve, elárulá barátinak, hogy a kormányzást kissé elkurá. S ezt valaki feljegyzé és elterjeszté Scythiában.
Glaukosz: Íly szavak fogantak, a delphoi Apollón szent tűzében?
Szókratész: Még ílyebbek is fogantak ott drága Glaukoszom. A scythoszok népe filozófiában és hadászatban egyaránt kiváló, gömbrúgdallástól bölcs feje, ők mindenkinél különbek, a dákoknál, a tótiszok népénél, még Athént és Spártát is legyőznék, főleg képzeletben. Oly urat akartak magunkak, ki közülük vala, ki a töknek magját büszkén pöki az athéni urak lába elé. Elkergeték hát királyukat és megválaszták az új uruk.
Adeimantosz: De Kleptomakhosz türannosz, nem-e?
Szókratész: Nem az. Hisz maga mondá: nem vagyok türannosz. Közétek való vagyok scythiaiak! - ezt mondá, és azt is, hogy oly szegény, még az Eleutherai Müron Diszkoszvetőjét is csak azért kölcsönzé palotájába, hogy megossza a szép szoborral egyedülvalóságát.
Glaukosz: De miért hiszé el ezt a nép?
Szókratész: Egyszer egy knosszoszi kereskedő szálláshelyének ablakából tüskés hibiszkuszbokorba veté magát. Kérdezék tettének okát, s válasza: az első minutumban jó ideának tűne. Így lett ez a scythoszok népével is. A fókák vadászival sem bírtak gömbrúgdallásban, s ki teheté közülük Athénba és egy távoli hűvös szigetre méne sörméréseknek padlóját tisztítani, derék, büszke nép, ha letette voksát, addig tartja ott, míg álla fel nem kopik.
Adeimantosz: És mit tanulhatánk ebből, Szókratész?
Szókratész: Ne légy olyan, mint a scythosziak.
