....elmélyült, bölcs, okos, mérlegelő, fokozatokat is tisztelő módon kellene kedvezőbb helyzetbe hozni az egyetemi katedrák elosztásánál, a filmkészítésnél, a színházak élén és a szellemi szféra által érintett területeken azokat, akik méltók, akik képviselik azt az irányt, amelyet a politikai felfogásrend mára dominánssá tett Magyarországon, és ezt átvetítik a kultúra és a tudomány egész területére.... (Boross Péter egykori kommunista szállodaigazgató, majd konzervatív miniszterelnök)
A katedrák elosztásánál át kell vetíteni. Értem.
Én akkor most különösebb kommentár nélkül megjegyzéseket fogok tenni nyilvános adatbázis alapján.
A magyar jobboldali értelmiség emblematikus figurája, Karácsony András filozófiaprofesszor scholar.google oldala.
Itt a mérhető, valamelyest észrevehető folyóiratokban való idézettsége látható. Az életművet 35-ször idézték, az utóbbi három évben pontosan egyszer (1). Hasonló területen mozgó bécsi filozófiaprofesszoroknak azért 1000 körüli a scholar.google idézettsége.
A Hörcher Ferenc radikális jobboldaliakról szóló kurzusán szemlézett "méltó" Karácsony professzor a domináns politikai felfogásrendet képviseli, szemben Betegh Gábor professzorral, akinek ugye a nevét sem ismeri senki. Ő egyáltalán nem foglalkozik politikával, a CEU filozófia-tanszékén dolgozott, ma is tagja a tanszéknek, de pár éve megkapta a Laurence professzorátust Cambridge-ben. Ez az, amit a 888.hu nyilas olvasói sajnos nem értenek, elmélyült, okos mérlegelés közben.
Magyarország többször választott már, és mindig biztos kézzel. Von Neumann, Wigner, Szilárd nem kellett. Persze Bartók sem. Magyarországnak Andics Erzsébet kell, Schmidt Mária és Lánczi András.
