Másik példa pedig amikor Németország akkori elsődleges történésze Hans-Peter Schwarz, könyvet írt arról hogyan tette tönkre 2015-ben Angela Merkel Németországot és Európát. Csupán egy recenzió született a műről, és teljesen ellehetetlenítették az addig nagy becsben tartott tudóst. Németországban totális szellemi diktatúra van - összegezte a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Megoldásként pedig az elitváltást nevezte meg. (Figyelő)
Most tekintsünk el attól, hogy fent nevezett elsődleges történész tavaly márciusban tizennyolc évvel az egyeteméről való visszavonulása után, nyolcvannégy éves korában írta meg az idézett könyvet, és négy hónappal később meghalt. Fizikai képtelenség az ellehetetlenítése (mondjuk amikor Schmidt Mária leírja azt a szót, hogy ellehetetlenítés, hófehér, szomorúan bégető báránykák halnak meg), de még egyszer, tekintsünk el ettől.
Ma HETVENHAT darab Starting Grant-et kaptak német kutatóhelyek az Európai Tudományos Tanácstól. Magyar kutatóhelyek pedig NULLÁT (tartok tőle, hogy Palkovics főminiszter úr nemzetközi szinten is elismert alakításainak is volt ebben része). Elitváltást követel a Schmidt Mária Németországban? Fucking Schmidt Mária, fucking Németországban. Jézusmária....
Engedtessék meg, hogy a már elitváltott Magyarország udvari költőjének, a politikai ellenfelei ellen kormányzati intézkedéseket követelő Orbán János Dénesnek egy versével zárjam a posztot. Ez az ember legalább, valamikor régen, tehetségesnek tűnt, szemben Fentidézett Mária Asszonnyal.
Mindenki lehet Jolán, ez ma már egy Jolánország, ha agyba-főbe, ha velőig, akkor bizony agyba-főbe és velőig, mert kurvára megjöttek a fehérvári huszárok.
Jolán
Ki tiltja meg, hogy jövet-menet
elmondjam, mi bánt ?
Nagyon szeretném agyba-főbe gyakni
Jolánt.
Szeretném, ha velőig szopna, és
– hová nem lát be férje, gyermeke –
hétköznapjában lenne néha rés,
mit berendeznénk, a Jolán meg én
– egy kétszereplős obszcén kisregény,
hétköznapok résében szűk lakás,
ahol a négy fal az idő
és a tető
a hallgatás,
s a közrezárt tér változó,
hol szűk, hol tágasabb,
néha egy röpke kávé,
néha egy munkanap.
Ki megtiltaná, nem tudja, milyen
ez az állapot.
Ó, nyalnám, falnám, becézném,
úgy ütném, verném,
akár egy állatot !
És vergelődne boldogan Jolán
asztalra, fűtőtestre
terített pongyolán.
Egy futó ebéd, kávé, egy baszás,
két főszereplő, a Jolán meg én,
hétköznapok résében szűk lakás,
Isten-rajzolta obszcén képregény.
