Az ír miniszterelnök Leo Varadkar is KISZ-vezető volt fiatal korában, de az a Konzervatív Ifjúsági Szövetség volt, nem a kommunista. A jogi karra jelentkezett és az egyetemen is lelkesen politizált a Fine Gael képviselőjeként, végül orvos lett és éveken keresztül dolgozott körzeti orvosként. Már húszévesen tanácsnok volt, huszonnyolc évesen pedig parlamenti képviselő.
Leo Varadkar támogatta az abortusz legalizálását és a melegházasságot, és meleg élettársi kapcsolatban él. Varadkar apja indiai, anyja pedig ír katolikus. Sohasem volt a Liberális Internacionálé elnöke, a rokonai nem lettek milliárdosok.
Leo Varadkar nem tiltani igyekszik a hajléktalanságot, hanem felszámolni (a liberális Fianna Fail szerint nem igazán következetesen). Varadkar jelezte, hogy Írország befogadna kétezer további menekültet, és... azt találta mondani, hogy Európában gyakorlatilag megszűnt a menekültkrízis, csak bizonyos politikusok balhéznak.
Ez az egész persze nem Varadkarról szól, hanem az írekről. Varadkar mondatai az ír választóknak szólnak, Orbán mondatai a magyaroknak. Varadkar persze élesen különbözik Orbántól, például nem egy fasiszta tolvaj, de leginkább arról van szó, hogy az íreknek egy Varadkar kellett éppen, a magyaroknak pedig Orbán és persze Orbán sleppje, a bolondkásler, a mészároslőrincek, a habonyok, a homofób, antiszemita, rasszista rezsimsajtó.
Bevallom, én hajlamos vagyok arra, hogy morális értelemben felmentsem Orbán szavazóit. Nem tartom őket idiótának, nem tartom őket gazembernek, sőt, fogódzkodjanak meg, azt sem gondolom, hogy különb vagyok náluk, nem vagyok okosabb (OK, ez itt talán költői túlzás), szebb, nem ívelek náluk jobban középre az oldalvonalról. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy Orbán Magyaroszága vállalhatatlan. Nem, az nem igaz, hogy Magyarország teljes egészében Orbáné, csak azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy ami már az övé, ahhoz nekem nincs közöm. Én bizony inkább vagyok ír, mint orbánmagyar.
