Stefka István még az első Orbán-kormány idején közölt portrét a Magyar Nemzetben Dobó Andor matematikusról.
"Dobó Andor alkalmazott matematikus 1979-ben jelezte a Jupiter egyik, addig ismeretlen holdjának létezését, amit 1980-ban igazolt a Voyager űrszonda. A csillagászati probléma matematikai megoldására akkor az egész világ felfigyelt. A tudóst matematikai munkásságáért már előzőleg, 1977-ben tagjává választotta az Amerikai Matematikai Társaság, majd az év embere lett az Egyesült Államokban, és 1991-ben teljesítményéért megkapta az Arany Akadémia Díjat, a tudományos élet Oscar-díj't. A Cambridge-ben kiadott The First Five Hundred (Az első ötszáz) című bibliográfia, amely az emberiség legújabb kori fejlődésére legnagyobb hatást gyakorolt ötszáz ember munkásságát ismerteti, két teljes oldalt szentel a matematikusnak. Tavaly megjelent Általánosított speciális relativitás című könyvében tette közzé azt az elméletét, hogy létezik az Einstein-féle relativitástól eltérő relativitás is, amelyet nem a Bolyai-Lobacsevszkij-féle hiperbolikus, hanem a Riemann-féle elliptikus geometria jellemez."
Aki esetleg azt gondolná, hogy Stefkát ezek után beutalták valamilyen érdekesebb ruha viseléséről ismert intézménybe az téved. Az "Álmok álmodói-Világraszóló magyarok "kiállításon Dobót beválogatták a tizenkét leghíresebb magyar matematikus közé, Bolyai és Neumann János mellé. Erről is írt Stefka, és itt még többet tudtunk meg Dobó úttörő gondolatairól.
"Több matematikai eljárással megkaptam azt, hogy a fény olyan geometriában terjed, melyben a ,,k" értéke egy. Ez vákuumban van így, a levegőn a ,,k" értéke egynél nagyobb. Eddig erről semmit sem tudtunk mondani, Lobacsevszkij azt tudta mondani, hogy a ,,k" nagyobb 49 billió kilométernél, Schilling viszont azt találta, hogy a ,,k" értéknek 5800 billió kilométernél is nagyobbnak kell lennie. "
A Gumidominó-díjas megnyilatkozás után Dobó főleg a Százak Tanácsában tevékenykedett Dörner Györggyel és Eperjes Károly kohomológiaelmélészekkel vállt vállnak vetve.
Egy évvel később a Magyar Nemzet rájött arra, hogy egy másik csodamagyar matematikus nagyszerű bizonyítást adott a Nagy Fermat-sejtésre. Nem, az alábbiakat nem Rejtő Jenő írta.
" Bizonyítását a következőkre alapozta: szakmai berkekben ismeretes, hogy az elliptikus egyenletek megoldássorozata, illetve a hiperbolikus tér modulári sorozatai azonosak (Tanijama–Simura-sejtés ezt bizonyította), és felhasználta Évariste Galois elméletét.
– Ön is megcélozta ezt a tételt?
– Én nem akartam bebizonyítani. Sőt. A matematikusokat hosszú ideig óva intették, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak, mert sokan becsavarodtak a kihívás nagysága és a látszólagos bebizonyíthatatlanság okozta stressz miatt. Egész más területtel, a hatványösszegekkel foglalkoztam december elején, s február havában ébredtem rá, hogy közel járok a Nagy Fermat-sejtéshez, április 25-én pedig már készen volt a bizonyítás.
– Az öné most egy újabb módszer a bizonyításra?
– Ez újabb módszer, de fogalmazhatnék úgy is, hogy a második. Ugyanis állítólag kettőnknek sikerült a bizonyítás eddig: Andrew Wilesnek és nekem, mert többről nem olvastam a publikációkban. Ugyanakkor elképzelhető, hogy van több is, hiszen számtalan matematikus próbálkozott a megoldással, csak ők nem írták le. Wiles bizonyítása 100-200 oldal között mozog, az enyém belefért hat oldalba. "
Egyáltalán nem biztos, hogy a prostisrácokon keresztül kommunikáló orbáni tudománypolitika nem próbálkozik újra.
