1. Nem tudom mit szedett be, valamilyen olcsó kínai szintetikus szart, amit a Sóhernegyedben árulnak az utcán. Szépen szétcsapta magát, 150mg Delfacor és utána hat óránként 100mg Hepatin, amíg magához nem tért.
2. Az apja rákos volt, az anyja, hát, anyja mintha nem is lett volna, nem is válaszolt amikor kérdeztem róla, csak a gyűlöletet láttam a szemében. Ó Signor Freud, szinte túl szép volt, hogy igaz legyen. A tökéletes alany. A Lány elment Chilébe, ő maradt, egyedül, és csak kiáltványokat írt - ezek a legjobbak, a kiáltványírók, akiknek liberális elveik vannak. A liberális elvek szart sem érnek- rászoktam erre szar szóra, amióta összejöttünk, majd szétmentünk, majd újra összejöttünk és megint szétmentünk Maria Clementinával - szart sem érnek, amíg az alany hinni próbál bennük. Amikor elveszíti bennük a hitét, akkor olyan lesz mint a marhalapocka egy hónap után a kampón. Finom porhanyós. Mario is megpuhult.
3. Történelmi áttekintés következik. Először jöttek a Tábornokok, és csak jöttek és jöttek a junták, egyik a másik után. Puccs, ellenpuccs, puccs, puccs, ellenpuccs, puccs, remélem nem hagytam ki senkit, és aztán következett Torroyo admirális. A Tábornokok kegyetlenek és kapzsik voltak, Torroyo admirális pedig kibaszottul kegyetlen és kibaszottul kapzsi. Őt egy munkanélküli tanár lőtte agyon a Dél-Amerikai Kupa döntőjén a Nemzeti Stadionban. Ez a tanár enyhén skizofrén volt, a klinikánkon kezelték. Nem én.
4. De, én. Ő volt az első. Szegény pára az erőszakmentesség híve volt. Hagytam, hogy darabokra hulljon a világa, aztán éppen csak meglöktem, szinte simogatva, a megfelelő irányba. A testőrség szitává lőtte - sajnos vannak járulékos veszteségek - de egy év múlva szabad választásokat tartottak. És jött Izurieta. José Miguel Izurieta. Nem rögtön, megvárta, hogy Horatio Belladon elnök kompromittálja magát és még sok minden mást, és csak akkor jött.
5. Egy amerikai politológus egyszer azt írta, hogy országunknak olyan vezetőre van szüksége, aki képes kibékíteni a hadsereget, az értelmiséget és a marhatenyésztő parasztokat fent a hegyekben. Izurieta általában olyan éttermekbe vitte el az amerikai politológusokat, ahol a Romustra chilivel főzik a babot. Szerette nézni, ahogy fuldokolnak, miközben ő mosolyogva ette a szalonnás-chilis babját. Fentről jött, a hegyekből, ezek mindent kibírnak. Izurieta pontosan tudta, hogy elég ha a hadsereg az értelmiséget gyűlöli, az értelmiség a marhatenyésztő parasztokat fent a hegyekben, utóbbiak a hadsereget, és persze mindannyian Ephraim ben Sousa-t.
6. Nem fogom elmagyarázni Ephraim ben Sousa-t.
7. Mario apját Izurieta első elnöksége idején bocsátották el az állásából. Fizikus volt az Állami Intézetben. Egy szar kis középiskolában lett óraadó, egyik napról a másikra éltek, aztán jött a hasnyálmirigyrák. Akkor jelent meg a Lány, aki aztán a Tizenhármas Számú Demokratikus Rendelet elől menekült Santiagoba. Mario az apjával maradt.
8. A Tizenhármas Számú Demokratikus Rendeletet Rodolpho Estrabista az Elnök főtanácsadója találta ki. A rendelet lényege az volt, hogy ezentúl az oktatási minisztériumnak kellett jóváhagynia a nemzeti egységet érintő kurzusok anyagát. Meglepő módon a Szárnyasrovarok Evolúciója tantárgyat is érintette a rendelet. Lassan szoktattam rá Mario-t Estrabista-ra, úgy mint a Delfacorra.
9. Mario apja meghalt. A Lány hazajött Santiagóból, de már nem volt A Lány, hanem csak egy régi ismerős, és akkor vettem le Mario-t a Delfacorról, így Estrabista egyedül maradt a fejében. Mario az utcán találta meg a revolvert, szegény kis hülye felvette, megtörölte, zsebre tette.
