Amikor megpróbáljuk elmagyarázni egy külföldi ismerősünknek, hogy Magyarország egy Tádzsikisztánhoz hasonló ország, akkor ne vigyük el erre az előadásra. Ez a darab elmegy Bécsben, Párizsban, Lausanneban, de Dusanbeban nem annyira.
Mint tudjuk, Bécs, Párizs és Lausanne úgynevezett körúton belüli városok, ahol a neoliberális elit elszakadt a néptesttől, melegházasság van meg transzgender, de nincs egységes nemzettudat. Egységes nemzettudat az Dusanbeban van, ahol még vannak igazi férfiak, akik jakzsírral kenik a hajukat, és a fekete fekete, a fehér fehér, bézs meg nincs. Mondjuk úgy, hogy ebben a darabban kurvára nincs se Csongor, se Tünde, akkor meg ugye, hogy a picsába, az nem színház kérem, hanem buzibár (Vidnyánszky Attila szíves közlése).
Kéne már írni valami a darabról. Minden kombi cirkó, így kezdődik a címe, de aztán még folytatódik egy ideig, és valóban nagyon jó, na de miért.
A szerző Bognár Péter, olyan mint a Varró Dániel, annyira olyan, hogy a Varró Dániel direkte ott volt az előadáson, ott beszélgettek a Morcsányi Gézával, aki egyrészt a dramaturg, másrészt meg a Testről és lélekről, ez egy ilyen város bazmeg, körúton belüli város, neoliberális faszom, semmi egységes nemzettudat, beszélgetnek, gondolom nem Trianonról, akkor pedig biztos valami másról, most képzeljék.
Az egész darab nem Trianonról szól, meg még sok minden másról sem. Van egy költő, ez a Bognár Péter, aki írt egy könyvet a Rodológiáról, abban van az étertest szubsztanciája, és ez megtetszett a Gothár Péternek, és ez a darab meg kurvára nem a Rodológiáról szól, vagy hát nem feltétlenül. Emberek beszélnek benne furcsa nyelveken, alapvetően nincs ez nagyon messze egy verstől, csak mégis egy szociodráma, dehát persze nem az. Ez egy olyan körúton belüli szöveg, amiből félszavakat értünk, mi körúton belüliek, ez még megmaradt nekünk, hamár donaldtrump meg géefgé, és szeretjük ezeket a félszavakat érteni. Amíg engedik.
Ez a darab annyira felbaszná az agyát egy poliészterpulcsis magyartancsinéninek, hogy még a szünetben megírná a feljelentőlevelet Kósa Lajosnak, ha jól tudom ő felel a kormányzatban a színművészetért, és kicsit ezért is jó a darab. Meg van benne költészet. Jézusfaszomköltészet, de költészet.
Az a végtelen kétségbeesés, amely minden körúton belülit elfog, ha két percen keresztül nézegeti a Facebookon a Puzsér Róbert posztjára reagáló néptestvéreit, vagy nagyjából bármi mást, ez a "hova a faszomba kerültem bazmeg" érzés, amely minket körúton belüli néptestnemértő neoizéket erősen jellemez mostanság, ez képződik le poetikusan ebben a darabban, és ezt egy ideig nem fogom elfelejteni.
Ez volt az ötödik színház egy héten belül. Még működik.
