A Wargo Közgazdasági Elemző- és Piackutatóintézet 2008-ban közölt egy tanulmányt a magyar neveléstudomány helyzetéről. Igen, ők voltak azok, akik kimutatták, hogy a magyar közgazdaságtudomány nemzetközi jelenléte aránylag szerény (ez azért korábban volt, azóta a helyzet valamelyest javult).
A Wargo 425 (négyszázhuszonöt) magyar egyetemi illetve főiskolai neveléstudományi oktató/kutató tudományos munkásságát próbálta feltérképezni.
Pár érdekesebb megállapítás:
1. A 425 neveléstudománnyal foglalkozó felsőoktatásban dolgozó személyből 27-nek (lehet, hogy ez 21, nem tudták eldönteni) van valamiféle nyilvántartott, létező, látható folyóiratban szereplő publikációja az SSCI és AHCI adatbázisokban. A Google Scholar sokkal több cikket lát, ott a 83 százaléknak nem volt egyáltalán publikációja (egész életében), tíz százaléknak egy vagy kettő, és összesen 8 személynek tíznél több publikációja ( lásd még a 11.oldalt).
2. A Google Scholarban a 425 oktató 90 százalékánál nem találtak egyetlen idézetet sem, legfeljebb öt idézetet nyolc százalékuk kapott, ennél többet pedig 3 százalék.
Összeadva a számokat a 11.oldalon az jött ki nekem, hogy a magyar neveléstudomány összes kutatójának, azaz 425 embernek az együttes idézettsége is (jóval) alacsonyabb, mint egy jobb brit neveléstudományi tanszék egyetlen (1) vezető oktatójának idézettsége.
..........................................
Én ebből a világon semmiféle következtetést nem szeretnék levonni, lehet, hogy az elmúlt nyolc évben voltak pozitív változások, de mintha nem lenne olyan egyszerű az élet, mint azt hinni szeretnénk.
