" Miért folyik a politikai harc? Miért? Az erőforrások birtoklásáért. És az természetes, hogy az erőforrások működtetésében a párt a híveinek kedvez. Ne legyünk hipokriták! Ez a lényege az egész dolognak. "
(Kerényi Imre, miniszterelnöki megbízott 17 00-tól)
Ez a lényege az egész dolognak. Mert a dolgoknak kell, hogy valamiféle lényege legyen. Úgy alakult, hogy a mi dolgunknak pont ez lett a lényege. Lehetett volna az a lényege, hogy ez az ország ne legyen a legszegényebbek egyike Európában, lehetett volna az a lényege, hogy ne meneküljenek el innen a legtehetségesebb fiatalok, lehetett volna esetleg az is a lényege, hogy ne fuldokoljanak a fekáliában a vidéki iskolák WC-i, de ennek az egész dolognak, most inkább az erőforrások birtoklása lett a lényege.
Itt van rögtön az Alaptörvény preambuluma:
"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi. "
Részrehajlás nélkül kedvez a híveinek az erőforrások birtoklása tekintetében. Ha majd a bőség kosarából az Orbán-, a Mészáros- és a Tiborcz-család egyaránt veszen, ha majd a jognak asztalán Habony Árpád végre magáévá teheti a Miss Thailand 2018 jövendő győztesét, ha majd a szellem napvilága ragyog be a Corvinus Egyetem ablakán egy igen megnyerő századvéges kuratóriumi elnök képében, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, ezt az országot már teljesen lenyúltuk, most jön a következő.
Nem állítom azt, hogy a Kerényi Imrét kitartó rezsim utolsó, mocskos, fasiszta, kékseggű tolvajokból áll. Ez egy nagyon komoly vád lenne, amíg nem vagyok teljesen biztos az igazamban, addig én ezt nem írhatom le, és bevallom, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mindegyiknek kék a segge. Nem állítom azt sem, hogy egy bizonyos jövőbeli hideg hajnalon, nem kínálnám meg Kerényi Imrét és barátait egy cigarettával, ami nem feltétlenül az első lenne az életükben, hanem inkább. Lehet, hogy éppen gondolok valamit, de az meg ugye az én dolgom.
Az én dolgaimnak is van ugyanis lényege, nemcsak az övéknek.
Én igazából arról akartam írni, hogy ma megint utolértük Ausztriát, megint mi leszünk a legiparosodottabb ország Európában, már megint nem fogjuk követni a hanyatló nyugati mintákat, és ahogy ezt Orbán Viktor pár éve nagyon komolyan elmondta: ma végre bekerült egy magyar egyetem a legjobb kétszáz közé a világon. Egészen pontosan a legjobb kétszáz európai egyetem közé és nem került be, de az már majdnem mindegy, különösen ha a dolgok lényege felől közelítjük az egészet. Orbán Viktor ma azt is elmondta, hogy a magyar fiatalok azért mennek el külföldre mert bátrak, nem azért mennek el, mert 46 brit egyetem van a legjobb kétszázban és nulla darab magyar, nem, azért mennek el mert bátrak. Nem azért mennek el a magyar orvosok, mert tízszer annyit kereshetnek külföldön, és nem kell magukat folyamatosan megalázni, hanem mert bátrak.
Ahogy Lánczi András professzor is megmondta: az ő egyetemén, amit ő érdemelt meg, azt fogják tanítani a magyar kormányhoz lojálisak a jövendő elitjének, hogy az adott világtörténelmi helyzetben mi számít fontosnak és mi nem. És mi számíthat fontosabbnak, különösen az adott világtörténelmi helyzetben, mint az, hogy egy kicsit előnyösebb helyzetbe kerüljünk bizonyos erőforrások működtetésében és birtoklásában. Ötven- százezer forint tekintetében kisebb hívek, kétszáz-négyszázmillió forint vonatkozásában nagyobb hívek, és a fél ország tekintetében és vonatkozásában Ő, meg a lánya, meg a lánya egyre nagyobb lába, meg a veje lába, amire éppen ráejtettek egy platinából készült kézisúlyzót.
Nehogy már felidegesíts magad egy ilyen potomság miatt és kimenj az utcára hőbörögni. Végül is érted rabolják ki az országot, nem ellened. És tulajdonképpen te is kaphatsz azokból az erőforrásokból. Mondjuk konkrétan nem, de neked úgyis elég az, ha a szíriai óvodásoknak lesz egy szar napjuk valahol Görögországban, minek halmozni az élvezeteket.