És most mi lesz velem? - kérdezte a bírót sírva Zahar Al-Hussain?
Beláthatja, nem regisztrált Szerbiában, ezért ki kellett utasítanunk, hiszen, ha regisztrált volna Szerbiában, akkor azért kellene kiutasítanunk, mi, kérem, fejlett jogállam vagyunk - mondta Dr. Kenéz és közben arra gondolt, hogy gyerekkorában légtornász akart lenni, mennyivel jobb lenne most a cirkuszban a medvék és a fókák között.
Menjek vissza Szíriába, ahol megölték a családom? - szipogott Zahar.
Nézze fiam, maga az életben nem fog tudni hazamenni Szíriába, hiszen nincs egy vasa sem, a maradék pénzét éppen most koboztuk el - kedvetlenedett el a bíró, és megint a cirkuszra gondolt, a medvékre és a fókákra, különösen a fókákra. Szerette a fókákat, a szírekkel sem volt különösebb baja, de a fókákat nagyon szerette.
Tudja, mi az a Horvátország? - folytatta a bíró. Zahar Al-Hussain, aki a geográfiai tudományok doktora volt az aleppói egyetemen, bátortalanul maga elé bólintott.
Dr. Kenéz ujjával arra mutatott, amerre Horvátországot sejtette és fütyürészni kezdte Rahmanyinov cisz-moll prelűdjét. Zahar szerencsére ismerte a cisz-moll prelűdöt, gyakran játszotta az unokahúgának a pianínón, ami a nappaliban volt, amíg még volt nappali.
Zahar Al-Hussain két nap múlva érkezett meg Bécsbe. Miközben zuhanyozott, arra gondolt, hogy lehetett volna légtornász a cirkuszban, mint Said bácsi, a medvék és a fókák között. Szerette a fókákat, a magyarokkal már nem volt semmi baja, de a fókákat nagyon szerette.
