Naponta több száz ember érkezik kis hazánkba. Fáradtan, elgyötörten, kétségbe esetten, gyászolva, űzötten, kisemmizve. Gyerekkel, feleséggel, nagypapával. Menekülnek valami elől és mennének egy jobb, békésebb, normális országba. Nem véletlen, hogy nem mi vagyunk a célország.
Lehet-e normális országnak nevezni azt, ahol a háború poklából érkező emberekre rázárják a vagonajtót? Lehet-e könyörületesnek nevezni azt a busztársaságot, amely nem engedi fel a menekülteket a járataira? Épeszű-e az a börtönőr, aki félig agyonver egy lányt, mert azt hiszi, hogy a barátja menekült? Józan-e az az ország, ahol pengés kerítést építenek? Humánus-e az a MÁV alkalmazott, aki gumibottal fenyeget szerencsétlen embereket? Keresztény-e az a kormányzat, amelyik tudatosan és végtelenül cinikusan a menekülteket kiáltja ki aktuális bűnbaknak? (A menekültek levadászására buzdító szubhumán lényekről egy szó se essék.)
Hol vannak az egyházak ilyenkor? Különösen a máskor oly buzgó katolikus egyház? Most miért hallgatnak, miért nem segítenek a bajbajutottakon? Kint vannak-e a pályaudvarokon, a befogadó állomásokon? Most, amikor nagyon aktuális lenne, miért nem harsognak ékesszólóan a felebaráti szeretetről és elfogadásról? Miért szótlan a KDNP? A vasárnapi zárvatartás ügyében rendkívül aktív volt. Nyilván, az egy életbevágó probléma.
És a civilek? Miért a Facebookon szerveződő csoportok, önként szerveződő közösségek és altruista egyének látnak el olyan feladatokat, amelyek egy normális országban a hatóságok, hivatali szervek dolga? Miért ők osztanak élelmet, tisztálkodási eszközöket, információt, segítséget? (Köszönet és tisztelet nekik.) Hol van a Vöröskereszt? Hol van a Civil Összefogás a Fideszért? Állítólag ők bazira keresztények.
Egy Jézus nevű ember bizonyára megvetően tekint le kései, kárpát-medencei (állítólagos) követőire. Nemhogy felebaráti szeretetet, de egy cseppnyi emberséget, könyörületet, empátiát, szociális érzékenységet, együttérzést is alig-alig lát. Gyűlöletet, megbélyegzést, uszítást, pitiánerséget, cinizmust, sumákolást, embertelenséget annál inkább. Keresztény ország?
Ps: Tudom, hogy a menekült-ügy rendkívül összetett és kényes kérdés. De végtelenül undorít, dühít és kétségbe ejt mindaz az emberi hozzáállás, amit ezügyben látok, hallok, olvasok. Mintha a józan ész és az emberiesség utolsó szikrája is kiveszett volna belőlünk. Deja vum van, amolyan Radnótis…
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
