A héten rendezik a Nemzetközi Nyelvészeti Diákolimpiát Bulgáriában. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet egy nyelvészeti verseny, ezért megkerestem a korábbi olimpiákat. Itt van például a 2013-as manchesteri diákolimpia feladatsora. A második feladat első részét ajánlom mindenki, különösen Palkovics államtitkár úr, figyelmébe.
"Adottak szavak tundrai jukagir nyelven valamint fordításuk magyarra véletlen sorrendben: ilennime, joqonnime, saancohoje, johudawur, ilenlegul, cireme, johul, aariinmøŋer, joqodile, møŋer, ciremennime, joqoncohoje, saadoŋoj, uoduo, oŋoj, aariinjohul, uodawur, joqol
lövés, faláda, orr, madár, jakut kés, szarvastaplálék, táska, puska csöve, ló, orrtok, faház, unoka, mennydörgés, jakut, bölcső, szarvascsorda, fakés, fészek"
Határozza meg a helyes megfeleléseket.
Igen, a bölcsészettudományhoz pontosan úgy tehetség, kreativitás, finesz kell, mint a matematikához, vagy az elméleti fizikához, a nyelvészet pedig nem inkontinenciával küszködő nacionalista hülyéket jelent, hanem tehetséges, kreatív, fineszes embereket.
Nálunk gonosz és/vagy buta kóklereket szoktak kinevezni udvari közgazdásznak, udvari filozófusnak, udvari történésznek, és időnként a gonosz és/vagy buta kóklerek feladatkörébe tartozik egyes tudományterületek lezüllesztése, vagy legalábbis annak kísérlete. A dolgok természetéből adódóan udvari kombinatorikusok és udvari molekuláris biológusok nincsenek, mert bár a l'art pour l'art kártevés nem áll távol a politikától, a haszonelvűség azért általában dominál.
Magyarországon a kormányzatilag támogatott nyelvtudomány az ún. nyelvstratégia, saját intézettel, agg ZSKF-es professzorbácsival, finnugrászat-tagadó radikálidióta jobbikmajmócával, mindenünnen kikopott haveri főtanácsosokkal, akik valószínűleg nem kártékonyabbak egy átlagos schmidtmarinál vagy lánczibandinál, de valamivel rondább a ruházatuk.
Most tényleg nem akarom idehozni a Molnár Tamás Matatóintézet megadjáját, aki elmagyarázza, hogy a Ku-Klux Klán a Demokrata Párt militáns szárnya volt (bővebben nem volt az, ráadásul az akkori alabamai Demokrata Pártnak lényegesen kevesebb köze volt a mai alabamai Demokrata Párthoz, mint az 1989-es FIDESZ-nek, a mai FIDESZ-hez), de azért mindennek kell, hogy legyen határa, nem lehet retardált politikai prostituáltakkal ellentudományokat építeni az ún. hivatalos (értsd nemkretén) tudományokkal szemben.
Bármilyen különösen is hangzik, az, hogy egyes területeken normává teszik a szakmaiatlanságot és a tehetségtelenséget, romboló hatással bírhat. Hogy Orbán Viktor is értse, pontosan ugyanúgy bírhat romboló hatással, ahogy a futballban. Talán emlékszik még az Újpest - FC.Vaduz 0:4-re, hát körülbelül úgy.
Most múlik, pontosan. Most kanonizálják a hülyeséget, most épülnek a szobrok a harmadosztályú fasisztáknak, a mániás nemzetbubusoknak (de legalább nagyon ronda szobrok, kis öröm is öröm), most írják be piros filccel az Alaptörvénybe, hogy a szar az tulajdonképpen egy hungarikum.
Az orrunk előtt történik az egész. Időnként megértően nem borítjuk rá az asztalt a nyelvstratégákra, toleránsan végighallgatjuk a terrorházista főnénit vagy a századvéges pénzmosodást, nem ordítjuk le a fejüket, mert minek, mert a pénz és a hatalom úgyis az ő kezükben van, és úgyis az lesz, amit a Stadionok Ura akar. És igazunk van, mert az lesz. Mert, ahogy a kiváló politológusok is megmondták, a Stadionok Ura érti a Stadionok Népe nyelvét, és a Stadionok Népét kurvára idegesíti a sok liberális hülyeség, hogy két prímszám szorzata, meg általában minden, ami helyett meg lehetne verni pár afgánt, csak sajnos ezeknek nincs olyan szép zongorájuk, mint a zsidócskáknak volt. Legalábbis ezt gondolják a kiváló politológusok, akik szerint egyfelől, de azért inkább mégiscsak másfelől. És másfelől elég szar a helyzet.
A tundrai jukagir nyelvvel való játék azért megmarad. Ahogy az ember ide-oda helyezi a szavakat, és megpróbál valamit megérteni, magáért a megértés öröméért. Mert azért egyfelől is van, akármennyire is próbálják ránk tukmálni a kiváló politológusok a másfelőlt. Az egyik oldalon milliárdok, székházak, főtanácsosok, Széchenyi-díjak, ütemes tapsok, vezércikkek és a hülyék korlátlan magabiztossága, a másik oldalon egy füzet, egy ceruza, és az a furcsa csend a félmosoly előtt.
Kellő optimizmussal akár kétesélyesnek is nevezhetjük a helyzetet.
