Európai Unión belüli szabad munkavállalás van - mondja a rezsim arca. “A család itthon marad, az ember hazautalja a pénzét, ez jelentősen hozzájárul a magyar nemzetgazdasághoz, és nem okoz semmiféle feszültséget.”
Nézem az összepakolt bőröndöket, az üres szekrényeket, hallgatom az önhitt majmot. Már fel sem basz. Megnyugodtam. Kipucoltam a bankszámláimat, elintéztem az iratokat, a gyerekek iskoláját, lesz lakás, van munka és hülye leszek majd hazautalni a pénzemet, vagy Magyarországon adót fizetni, ezeknek, és ez valóban nem okoz bennem semmiféle feszültséget.
Még csak azt sem mondanám, hogy ezek miatt kell elmenni, bár tény, hogy motiválni, azt tudják az embert, de azért az az igazság, hogy azért megyek el, mert kaptam egy kivételes lehetőséget és vihetem a családot, és fizetik a gyerekek taníttatását, az áttelepülést, a beilleszkedést és, és, és.
Éveken át dolgoztam rajta, hogy ez a lehetőség egyszer csak bekopogtasson. Negyven éves fejjel megtanultam még egy idegen nyelvet és eltoltam felsőfokig. Megcsináltam egy nemzetközi diplomát. És közben állást kerestem, dolgoztam, gyereket neveltem, blogoltam, vécén ültem, gitároztam és vártam. Aztán jött, bekopogott, felajánlotta, hogy ha egy kicsit fűtöm a gépházat a Titanicon, akkor esetleg felvesznek a mentőcsónakba.
És most itt ülök, nézem az összepakolt bőröndöket és röhögök a rezsim buta arcán.
