A legújabb nemzeti konzultáció bevándorlással kapcsolatos kérdései alaposan kiverték nálam a biztosítékot. Ahogy olvasgatok a neten, ezzel nem vagyok egyedül. Számos vélemény, kritika, hozzászólás, cikk jelent meg erről. Itt, a Vincenten jotunder kolléga is megénekelte már a maga sírvaröhögősét.
Nyugodj meg, Nyájas Olvasó, nem, nem fogom szaporítani azok táborát, akik leírják – bár teljes mértékig egyetértek velük–, hogy ezen kérdések felvetése aljas, embertelen, gátlástalan, szemét, súlyosan demagóg, gyűlöletkeltő, felháborító, hogy szégyen és gyalázat, hogy történelmi bűn. A kérdőívnek nevezett förmedvényt kritizáló számos aspektus közül én azt emelném ki, hogy e konzultáció kiagyalói mit gondolhatnak a népről, az istenadtáról. Rólad. Rólam. Rólunk.
Vélhetően azt feltételezik rólunk, hogy mi, az általuk (meg)vezetett nép gyermekei a faékkel vetekedően egyszerűek vagyunk, fekete-fehérben látjuk a világot, annak történéseit; hogy öt forintért (vagy egy cseppnyi rezsicsökkentésért) elkísérnénk gyalog egy csigát Pesttől Makkoshotykáig; hogy szívből utáljuk a mindennemű másságot (mindegy, hogy e kifejezés alatt cigányt, pirézt, meleget, szabadgondolkodót, stb. értünk); hogy gondolkodás nélkül beveszünk mindent, amit „nagyjaink” mondanak nekünk. Valószínűleg az a kocsmapolitizáláson szocializálódott ötletgazdák úgy vélik, hogy a „keményen dolgozó kisemberek” így gondolkodnak. A helyzet még rosszabb, ha nem ezt hiszik, hanem ténylegesen így gondolják. De mindegy is, hogy hiszik vagy tudják, a végeredmény ugyanaz: mélységesen lenézik az embereket.
Egyszerűbben szólva hülyének nézik őket. Hülyének néznek minket. Olyan hülyének, aki simán beveszi, hogy a trafikok újraosztása a serdületlen ifjúságot óvja a kísértéstől. Olyan hülyének, aki zokszó nélkül lenyeli, hogy Habony magánemberként ingyen ad tanácsot a miniszterelnöknek (btw: én is adnék magánemberként, ingyen). Olyan hülyének, aki szemrebbenés nélkül elhiszi, hogy a vasárnapi boltbezárás a családokról szól. Olyan hülyének, aki simán lépre megy annak, hogy egyes kormányközeli emberek csodálatos gyarapodása csakis a kemény munka gyümölcse. Olyan hülyének, aki lazán bedől annak, hogy ezen a bolygón (mit bolygón?! univerzumban!) mindenki ellenünk van. Le vagyunk nézve. Nem kicsit. Nagyon. Bugrisnak, ostobának, megtéveszthetőnek, megvásárolhatónak, szemforgatónak, panelprolinak, irigynek, rosszindulatúnak, xeno-, homo- és mindenfélefóbnak, gyűlölködőnek, pitiánernek, provinciálisnak néznek minket. De mi, magyarok, nem vagyunk ilyenek. Ugye nem???
