A napokban hozták nyilvánosságra a kormány első olvasatban már megtárgyalt felsőoktatási stratégiáját.
A "bölcsész" szó kétszer szerepel az anyagban, és inkább negatív, mint semleges kontextusban, egyáltalán nincs szó arról, hogy az egyetemnek kultúrahordozó szerepe lenne, az universitas eszméjét is hiába kerestem a szövegben. Írnak a globalizációhoz való alkalmazkodásról, a gazdasági érdekekről beszélnek, a kultúráról nem.
Néhány érdekesség, ami rávilágít arra, hogy hol helyezkedik el a málnásban Palkovics államtitkár úr.
Vállalják, hogy 2025-re bejuttatnak egy egyetemet a League of European Research Universities-be. A LERU-nak jelenleg 21 tagja van, ezek az egyetemek általában a világ száz legjobb egyetemébe tartoznak a különböző nemzetközi listákon. A közelükbe nem lehet kerülni.
Publikációs célkitűzés van. A felsőoktatásban keletkező idegennyelvű publikációk számát 10177-ről 13000-re kell növelni. Nincs külön leírva, hogy a szálas- illetve takarmánypublikációk volumene hogyan változik majd, de az étpublikációk vetésterületét valószínűleg növelni kell. Aki tudja, hogy mi folyik az Open Access lapokkal, az sejtheti, hogy hová futhat ki egy ilyen kissé voluntarista ötlet (a magyar kókleriparban már most divat lett predátorlapokban publikálni a máshol eladhatatlan okosságot).
Palkovics doktor ártalmatlannak tűnő privátmániája a duális képzésről, terebélyesedett egy kicsit az elmúlt hónapokban.
Az MTA-ról lényegében nincs szó a szövegben, két-három helyen, teljesen lényegtelen módon van csak érintve az Akadémia. A felsőoktatási együttműködésről sem beszélnek. Semmiféle új intellektuális forrás nem látszik tehát, és az sem világos, hogy bárki áttekintette a jelenlegi helyzetet.
Minden egyetem világszínvonalú lesz valamilyen diszciplínában! - toppant a lábával a tanulmány. Jelenleg a legjobb egyetemünk (mínusz CEU) sincs a legjobb százban a részterületi rangsorokon. De majd lesz. Úszni tud? Nem. És ha megfizetem? Vagy csak beszélek arról, hogy akár meg is fizethetném?
A felsőoktatási stratégia elmondja az egyetemeknek, hogy mit kell csinálniuk. Részletesen. Mintha a dnyepropetrovszki csavargyár ötéves tervét olvasná az ember.
Nagyon sok reményt fűznek ahhoz a vezetési szisztémához, ahol a homo sapiens címre egyelőre hiába áhítozó Zárug Péter Farkas igazi egyetemi kancellár lehet (azt írják, fel kell oldani a bérplafont, höhöhö, a sok éhes száj).
Kötelezővé tennék az emelt szintű érettségit. Ez nagyon jól hangzik, de ezek alapján azt is kötelezővé tehetnék, hogy szaladjon már el a fiatalság a Real jobbszélén, majd pontos ívelés után hátravetődve találjanak a kapuba. Nem nagyon akarják megismerni a magyar fiatalokat, megpróbálják nekik előírni, hogy milyenek legyenek, a társadalmi mérnökösködés legmagasabb szintjén.
Olyan az egész szöveg, mintha a Kóka János írta volna.
