A Democracy 3 nevű játék egy demokrácia-szimulátor, ami egy konstruált választói közösségben, egyszerű függvényekkel építi fel egy virtuális ország társadalmi, gazdasági, politikai, közjogi és infrastrukturális alrendszereit, melyeket az általunk választható politikákkal befolyásolhatunk. A játék célja nem egyszerűen az, hogy megnyerjük a választást és minél tovább a hatalomban maradjunk. A játék könnyen módosítható paramétereivel mi magunk konstruálhatunk képzeletbeli országokat képzeletbeli társadalmi, gazdasági és politikai helyzetekben, hogy kipróbálhassuk, hogy bizonyos politikák hogyan működnek benne.
Így történt, hogy nekiláttam, hogy megkonstruáljam az orbánizmust, mint politikai opciót és kipróbáljam, hogy lehet-e a 2010-es Magyarországot sikeresen kormányozni az orbánizmustól eltérő, mondjuk a liberális demokrácia és ortodox gazdaságpolitika keretei között.
Ennek a posztnak a végére nem kapunk választ erre a kérdésre. Ehelyett megpróbálom leírni az orbánizmus természetét a játék keretei között.
A játékról
A Democracy 3 alapgondolata, hogy a demokrácia bizonyos alrendszereit lineáris vagy exponenciális függvényekkel szimulálja. Az egyes szimulációk pozitív vagy negatív hatással vannak egymásra, a választói csoportokra és bizonyos események bekövetkezésének valószínűségére. A kormányunk által alkalmazott politikák közvetlenül és közvetve hatnak az egyes szimulációkra és rajtuk keresztül a választókra. A politikák, szimulációk, események és választói csoportok egy neurális hálózattá állnak össze (kuncogás a karzaton), amelynek az állapotát a program minden körben újraszámolja. Az egyes politikáknak természetesen költségvetési hatásaik is vannak, és a deficit és az államadósság is része a szimulációk hálózatának. A ciklus végén a parlamenti választás eredményét nagyrészt a választói csoportok aktuális szimpátiái határozzák meg.
A játék a választói közösséget a választók egy reprezentatív mintájával modellezi. Minden választót egy háromdimenziós tengelyen képzeljünk el: az első a liberális-konzervatív tengely, a második a szocialista-kapitalista tengely, a harmadik pedig szegény-jómódú tengely. Ezen kívül minden választóra jellemző, hogy az egyes társadalmi csoportokkal milyen mértékben azonosul, így ha egy politika hat egy társadalmi csoportra, az befolyásolja az adott választó szimpátiáit is. Most jön a meredek rész. Mivel minden választó több csoportba is tartozik egyszerre, és ezek mind hatnak valahogy a szimpátiáira, csak azért, mert az a választó egy olyan csoportba tartozik, amelyik egyébként elégedett a kormányoddal, még nem biztos, hogy a választó rád is fog szavazni, ha közben egyúttal olyan csoportokba is tartozik, amelyek viszont nagyon elégedetlenek veled.
Ahhoz hogy megalkossam 2010 Magyarországának modelljét, be kellett állítani a választói csoportok egymáshoz viszonyított arányát, az alkalmazott politikák súlyát és hatásait, úgy, hogy a főbb költségvetési tételek is megfeleljenek a valóságosnak. Ez nem is olyan egyszerű feladat, ha figyelembe vesszük, hogy végső soron tényleg egy neurális hálózatról van szó, ahol egy elem változtatása rengeteg más elem változását idézi elő.
A valósághűbb modell érdekében új szimulációkat hoztam létre, mint például az FDI-t (közvetlen külföldi tőke-beáramlás) és az állami vagyont (Government Property). E kettő a privatizáció (Privatization) és az államosítás (Nationalization) segítségével transzformálódik egymásba, miközben költségvetési bevételek és kiadások keletkeznek. A meglévő befektetési adókedvezményt (Foreign Investor Tax Breaks) kiegészítettem az ágazati különadókkal (Speical Taxes on FDI) az FDI közvetlen pozitív és negatív befolyásolására.
A központi költségvetés életszerűbb reprodukálása érdekében három új politikát definiáltam. Az EU-tagság (EU Membership) a modell szempontjából egy állandó pénzforrást jelent, politikai költségek nélkül, és pozitív hatásokkal egyes jövedelmi és választói csoportokra. Az államigazgatás (State Administration) pedig egy állandó költséget generál, amit reformokkal lehet ugyan csökkenteni, de csak jelentős politikai tőke és politikai költségek árán. A szociális hozzájárulás-adó (Social Contribution Tax) pedig gyakorlatilag az egykulcsos személyi jövedelemadó (Flat Income Tax) másolata. Miközben ezzel bíbelődtem, jöttem rá, hogy az alacsony egykulcsos adó - magas szociális hozzájárulás-adó kombináció legfőbb értelme, hogy elfedi a választók elől a munkabér adóékének tényleges mértékét, ezért kisebb politikai költséggel lehet szochót emelni, mint szja-t. Végül is az ilyen aha-élmények miatt vágtam bele ebbe a játékba.
Mivel hiányzik a játék eredeti változatából, felvettem a korrupciót (Corruption) a lehetséges negatív események közé. Az „események” akkor következnek be, ha az azokat előidéző input-tényezők szorzata elér egy küszöbértéket. Amíg ez esemény aktív, folyamatosan hat a tőle függő szimulációkra. Az esemény akkor válik inaktívvá, ha az állapotát jelző változó egy alsó küszöbérték alá csökken. A korrupció közvetlen kezelésére definiáltam a nyilvánosság politikát (Transparency policy), melynek diszkrét fokozatai vannak: NO TRANSPARENCY, MP ASSET DISCLOSURE, CODE OF ETHICS, WHISTLEBLOWER PROTECTION, CAMPAIGN ACCOUNT, LOBBY ACT, OPEN DATA ACT. Kezdetben ez a politika inaktív és jelentős politikai tőke szükséges mind a bevezetéséhez, mind a fokozásához.
Az a híres magyar néplélek
A játék belső konstansokkal operál, melyeket láthatóan a konszolidált polgári demokráciákra jellemző értékekre lőttek be, ezekhez képest kellett a Magyarországra jellemző együtthatókat felfelé vagy lefelé elmozdítani. A kezdeti politikák értékeit úgy állítottam be, hogy a hatásuk kiadja a 2010-es költségvetés főbb belső arányait és nagyságrendjeit. A költségvetési finomhangolás legnehezebb része a nyugdíjkiadások beállítása volt - gyakorlatilag a maximumig kellett eltolni az állami nyugdíj nagyvonalúságát jelképező csúszkát, hogy szimulálni tudjam a tényleges költségvetési jelentőségét. Ugyanakkor a védelmi, rendvédelmi és egészségügyi kiadásokat egészen alacsony szintre kellett állítani. Emiatt aztán a játék szörnyű közbiztonsági válsággal nyitott: az osztályharc, a zavargások, a bandaháborúk, az etnikai balhék és a szervezett bűnözés akut válságot okozott az első pillanattól. Bár ezek a jelenségek léteztek 2010-ben, de korántsem annyira súlyosan, mint ahogy a szimuláció mutatta.
Ezeket a társadalmi problémákat alapvetően két tényező idézte elő: a szegénység és az egyenlőtlenség. Az első feltételezésem a magyar néplélekre tehát az volt, hogy a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel szembeni tolerancia/közömbösség erősebb, mint máshol, ezért gyengítettem ezeknek a pozitív összefüggéseknek a hatását. A játék így már kezelhető méretű társadalmi konfliktussal indult, és hozzáláthattam az Orbán-kormány által ténylegesen alkalmazott politikák szimulálásának.
Ekkor merénylet áldozata lettem. A népszerűtlenségem elérte ezt a kritikus pontot, amikor a modell már magas valószínűséget kalkulál egy ilyen kimenetelre. Újrakezdtem - és ötször egymás után kinyírtak a ciklusom közepe előtt. Tudomásom szerint a valóságban vagy száz éve nem kíséreltek meg merényletet magyar miniszterelnök ellen, ezért ezt a lehetőséget fájó szívvel, de teljesen kikapcsoltam a játékban.
Ha valakit érdekel, a játék 22.99€-ba kerül a Steamen. Az általam készített mod-ot a Vincentről lehet letölteni, innen. A moddolás technikai leírása itt van.
Újra nekiláttam az Orbán-kormány első ciklusának. Ezeket a főbb politikákat alkalmaztam a ciklus során:
Flat Income Tax: extrém alacsony
Income Tax (azaz progresszív jövedelemadó): kikapcsolva
State Housing (támogatott lakásépítés): kikapcsolva
Sales tax: közepes
Corporation Tax: extrém alacsony
Social Contribution Tax: alacsony-közepes (a magas együttható miatt így is a legnagyobb költségvetési bevételt jelenti)
Capital Gains Tax: alacsony-közepes
State Pension: maximum
State Health Service: alacsony
Special Tax on FDI (ágazati különadók): maximum
Nationalization: közepes (State Monopolies)
Armed Police (=TEK): magas
Police: magas (hm, ezen talán lehet vitatkozni)
Alcohol Law (=trafikmutyi): közepes (Min age 21)
State Administration: közepes (Burocracy)
Rent Control (rezsicsökkentés): maximum
Ezúttal végig tudtam csinálni a ciklust. Sikerült felszámolni a kezdeti közbiztonsági válságot, stabilizálni költségvetést (enyhe plusszal és csökkenő adósságrátával) és jelentős népszerűségre szert tenni a szocialista és a konzervatív szavazók között, miközben népszerűtlen maradtam a liberális és a kapitalista szavazók körében. A korrupció jobban teljesített, az oktatás és az egészségügy kevésbé. Nőtt a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség, de ez nem okozott társadalmi robbanást.
Eddig stimmel.
A választáson viszont akkora vereséget mért rám az ellenzék, amekkoráról még Gyurcsány Ferenc sem merne álmodni.
Mi történt itt? Hiszen szinte minden választói csoportban népszerű voltam valamennyire - de az egyes választók összességében mégis negatívnak ítélték meg a teljesítményemet. Világos, hogy az első Orbán-kormány ennél többet tett a népszerűsége fenntartása érdekében. Ezért új politikák definiálásába fogok:
- - A Mortgage Tax Relief (devizahiteles mentés) és a Rent Control (rezsicsökkentés) megpimpelése, azaz a közép és jómódú rétegekre gyakorolt pozitív hatás felerősítése alacsony költségek mellett.
- - Controlled Media (médiatörvény): a szocialista, a konzervatív és az alacsony jövedelmű szavazók szimpátiájának fenntartása jelentős költségek mellett.
- - Public Works (közmunkák): munkanélküliség csökkentése jelentős költségek mellett.
Szívesen veszem a javaslatokat a hozzászólások között. (Megjegyzem, a játékban nem lehet az ellenzék bénaságát szimulálni. Az ellenzék harapós, agilis, demagóg, vannak forrásai és arra vár, hogy kitakarítson a hivatalodból. Ilyen is van.)
(Innen folytatjuk.)
