Életemben először 13 éves koromban jártam rockkoncerten, de bele is vágtam a közepébe: Piramis koncert volt. Az külön érdekesség, hogy ez Csillebércen volt, az úttörőtáborban. Hogy én mit kerestem ott arra már nem emlékszem, de a koncertről vannak emlékképeim meg persze az érzés, hogy én milyen menő felnőtt csaj vagyok, hogy csápolok Révészre. Nyilván valami úttörő cuccból kifolyólag jártam a táborban, mert hát igen, voltam úttörő. Miért, te nem? :-)
Azt tudtátok, hogy Révész Sándornak volt egy szólóban kiadott kislemeze 1982-ben? Az A-oldalon ez a dal:
Persze a Piramist nem ezért a nótáért szerettük. Hanem például ezért:
Meg ezért:
No meg az én személyes kedvencemért:
Aztán 1985-ben megjelent az a szólólemez, amelyet nagyon kedvelek és az ezt bemutató egyetlen koncerten pedig csak gyönyörködtem Sanyiban. Ebben az időszakban nagyon bejött a pasi kinézete is, nem csupán a hangja:
Megvannak a vokalisták? Nagyon durva :-)
És itt, ezen a koncerten egy stadionnyi emberrel ordítottam, hogy őszintén akarok élni:
Elszorult torokkal hallgattuk Závodi frenetikus gitárjátékát és sajnálkozva és döbbenten néztük a már nagyon rozzant Som Lajost, aki ma idősek otthonában él. (Baszki, tinikorod egyik legendás figurája lefogyva-leépülve idősek otthonában???? Wtf??!!)
Tudom, lehetne írni a becsületről, meg csempészésről meg ügynök múltról, de ezek a posztok csak a zenéről, koncertekről, nosztalgiáról meg a pasikról szólnak…