Még nem kellett visszaadnom a kötetet, úgyhogy múltheti kitérőnket folytatva továbbra is baloldal, továbbra is Kónya Lajos.
Ellenség
Arannyal és pénzzel vannak teli
a lakásának rejtekhelyei,
de Békekölcsönt 100 forintot írt csak.
Csak épp mert megtagadni nem meri,
csak épp mert fél, hogy össze ne lapítsad —
s nyugat felé pislognak szemei.
Gentleman
Oly orcátlan, hogy a békéről szaval.
A békéjének hullaszaga van.
Tolvajt kiált a tolvaj s úgy szalad —
Így harcol ő a nagy ENSz-zászlók alatt.
Most pedig az aktualitás okán:
A helyi tanácsok választására
Dohos várbörtön, ordasok vak odva —
ez volt nekünk a hivatalszoba.
A félelem csikart szívünkbe, hogyha
behívattak olykor valahova.
A választott "önkormányzati" szervek
választása sem volt a mi ügyünk,
Öt százalék tartotta azt a "rendet"
s a milliók jogára mind fütyült.
Költő dalolt: Föl kéne szabadulni
s együtt meghányni-vetni száz bajunk!
Szólt az ügyész: Istent, hazát szapulni?
Hűvösre teszlek. Ilyen volt a mult.
Gondolj rá néha. Lásd, miből jutottál
idáig, mily sötét pokol gyötört —
sötétebb régi, odvas századoknál...
De kivirult s tiéd lett itt a föld!
A hatalom, dicsőség s az ország
tiéd. Tanuld meg irányítani!
Vedd hát kezedbe gondját. Csillagozzák
szíved sorsának állomásai!
Válassz Tanácsot! Néped legjavát add!
Vezessen hűség, hála, szeretet!
Érezz magadban biztos, tiszta vágyat,
ütőerén tartsd jó erős kezed!
Így hódítjuk meg végülis egészen
a várat, így áll bizton a rögön.
Helyi Tanács: légy vér a nép szívében —
s az ellenségnek: vaskemény ököl!
