Ünnep!!! Baloldali versek jönnek!
Egy derék kollégám (egyébként szorgos olvasónk) bukkant a felszámolt szaxervezeti könyvtár ingyen elvihető könyvei között a negyvenes-ötvenes évek fordulóján oly ünnepelt, kétszeres Kossuth-díjas Kónya Lajos 1951-ben (tehát első Kossuth-díja után) kiadott, Öröm és gyűlölet c. kötetére. Az alábbi klapanciát ajánlom szíves figyelmébe mindazoknak, akik a jobboldali hülyeség afféle rendszerspecifikus tartozékainak tekintik a "Megfúvom fűzfalantomat" jellegű kép- és elmezavarokat.
Neved bevésem gyermekem szívébe
Forr a világ, hányódik mint a tenger,
Őrült szelek süvöltnek nyugaton.
De áll hazám. Én újulását zengem.
Kemény szóval kiáltom: Nem adom!
Kimondhatom nyugodtan. Oly magasról
ragyog a Kreml tűzfényű csillaga,
hogy bízhatom. Mindegyre nő aranyló
boldog jövőnk, a nagy, közös haza.
Közös hazánk — ó béke! Ha kimondom —
világ helyett szó versem üteme.
S ha Sztálint zengem, felsüvít a kobzom,
népek ajkáról visszhangzik neve!
Sztálin a béke! — zúgják. S van-e méltóbb
költő dalára? Csattogd, zengd szavam!
Süvöltsd világ, fúdd szét a búborékot —
e két szónak bűvös hatalma van.
Acél-ember, Sztálin, téged köszöntlek,
érted hevülnek ifjak és apák,
téged követnek messzenéző bölcsek
s formálod a kovácsok tudatát.
Bölcs és meleg szavad: erőnk, nyugalmunk —
búzavetés, mely jó termést igér,
dús egri bor-zamat, hevíti talpunk,
jóízű mint a grúziai éj!
Öt éve épp, hogy engem is tanítasz,
hogy mondataid világítanak.
Soká éltem sötétben, nem volt vígasz.
Ma csillagként vezet minden szavad!
Igéd hasít, mint éles, tiszta penge,
világos mint a krími hajnalok.
Erős fegyvert adsz gyenge két kezembe,
szállok veled, mint sólymok és sasok!
S öt éve, hogy szabad hazám!... A multja
egy ezredéve tépte népemet.
S lásd, hogy dicsér ma téged itt a munka!
S költészet zengi — magyarul — neved!
Minden jót, Sztálin! Béke, béke, béke!
Dicsőséged lobog hazám egén!
Neved bevésem gyermekem szívébe —
hogy soha el ne aludjon a fény!
Hát, én még soha nem véstem senki szívébe semmit — barbár szokás ez szerintem. Költőnket egyebiránt erősen foglalkoztatták a koreai háború eseményei; e ciklusából két címet emelnék ki:
Amikor Korea területének 95 %-a felszabadult (szept. 16.);
Amikor Incsonban partraszálltak a támadók (szept. 21.).
Második verset azonban éppen hogy nem a háborús, hanem a békés költemények közül választottam Nektek:
Mondóka
Mintha hívna kedvesed —
nézz a munkapadra,
úgy kezdjen dolgot kezed,
mintha fognál dalba!
Hej, bort inni vasárnap,
hétfőn nem dolgozni —
régi dalát apádnak
könnyű most dalolni!
Forogj henger, fényesedj,
harapj véső vasba!
Szorzódj mint az egyszeregy —
nőjj búzánk magasra!
Perdülj-fordulj eszterga,
fordulj angyalmódra!
Új országot teremt a
szabad ember dolga!
Perdülj-fordulj eszterga,
ragyogjatok kések!
markold jól a fegyvert, a
boldog békét véded!
