Az édesbús nosztalgia puhameleg pocsolyájában tovább dagonyázva szemezgetek boldogult ifjúkorom nagy kedvenceiből. Egyben ezúton szereznék néhány kellemes, párás szemű percet előző posztom rajongóinak, kortársaimnak, a rock és a múltbarévedés szerelmeseinek.
Akkoriban, a múlt évezred 70-80-as éveiben, igen sokan próbálkoztak a gitározással vagy az annak tűnő menőzéssel. A gitártanulásban két alapvetésig mindenki eljutott:
A botfülűek viszont simán összekeverték a Purple örökbecsűjét ezzel:
Néhányan már eljutottak a (KISZ-,úttörő-, építő-, stb.) tábortüzek körül ülők andalításáig:
Tábori dalok kategóriájából ennél jobban már csak a Börtön ablakában című sírvazokogós nyálat utáltam. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne énekeltem volna. (Fogadjunk, hogy kakasos nyalóka ennek az eredetijét is meg tudja mondani. :-) ) Megjegyzem a különböző táborok is megérnének egy nosztalgiázós posztot...
De a legtöbben csak áhítattal és nem kevés irigységgel hallgatták/tuk az igazi nagy gitárosokat:
Bár tőle az igazán nagy kedvencem :
Éééééés igeeeeeen, látható a foggal történő, illetve fej mögötti gitározás is, mint a kókakóla (khm...vagy egyéb) mámorban fetrengő, hanyatló nyugat egyik szimbóleuma. És mára zárom a sort egy másik fantasztikus gitáros legendás dalával:
