A brit PCC ( a brit sajtó panaszbizottsága) megállapította, hogy David Cameron miniszterelnök egy véleménycikkben súlyosan félreértelmezte a brit Nemzeti Statisztikai Hivatal adatait. A PCC szerint a Daily Telegraph megsértette a szerkesztői etikai kódexet azzal, hogy a hibás adatokat publikálta. A PCC egy önkéntességre alapuló testület (éppen most alakul át IPSO-vá), legsúlyosabb alkalmazható szankciója a határozott hangnemű letolás.
A panaszt a NIESC (Nemzeti Közgazdaságtudományi és Társadalomkutatási Intézet) igazgatója Jonathan Portes nyújtotta be. A NIESC egy független kutatóintézet, mely intézet kutatási eredményeit a brit kormány is felhasználja.
A Daily Telegraph vélhetően (ma is megtette ezt egy hasonló esetben) közleményben fogja tudatni, hogy elmarasztalták.
Képzeljük el azt, hogy van valamiféle független testület Magyarországon, amelyik elmarasztalja a Magyar Nemzetet azért, mert Orbán Viktor miniszterelnök hibásan idézte egy írásában a KSH adatait. Képzeljük el azt, hogy a Magyar Nemzet főszerkesztője belátja, hogy hibáztak azzal, hogy nem figyeltek fel a pontatlanságra. Képzeljük el egy pillanatra azt, hogy a Magyar Nemzetben, Heti Válaszban, Magyar Hírlapban és esetleg bizonyos balliberális orgánumokban valódi újságírók dolgoznak, nem k.... .... pöllencsek. Olyan emberek írják az újságot, akiknek ugyan határozott véleményük van, időnként baromságokat írkálnak, de azért az integritásukat nem áldoznák fel egy miniszterelnökért.
Képzeljük el azt, hogy léteznek független kutatóintézetek Magyarországon, amelyekkel együttműködik a kormány, annak ellenére, hogy azok nem a kormányfő okosságait próbálják mentegetni. Képzeljük el azt, hogy Magyarországon valakinek az igazság a fontos és nem az, hogy melyik pártocska adja a polgármestert Taktaharkányban. Képzeljük el azt, hogy Magyarországon a méltóság kifejezésnek van valamiféle jelentése.
Nagy Britanniában élek, nem nagyon messze Skóciától. Jövő csütörtökön a skót nép (és minden magyar egyetemista, aki skót egyetemekre jár) arról dönt, hogy szétváljon-e az Egyesült Királyság vagy sem. A Lordok Háza alkotmányügyi bizottsága (Nagy Britanniának nincs írott alkotmánya, de az alkotmányosságot sokkal komolyabban veszik, mint bizonyos más államok, amelyeknek akár a kora reggeli órákban is átírhatják az írott alkotmányát) egy állásfoglalást tett közzé a skót népszavazás alkotmányos következményeivel kapcsolatban. Gyakorlatilag fogalmuk sincs arról, hogy mi lesz... és ezt írták le. Aki megnézi a 61-es pontot az láthatja, hogy a derék lordokat még egy ilyen esetben sem hagyja el a humorérzékük. Képzeljük el egy pillanatra azt, hogy a magyar parlamentben kompetens emberek vannak, és képzeljük el azt is, hogy ezek a kompetens emberek képesek belátni azt, hogy valamiben mégsem kompetensek.
Képzeljük el azt, hogy Magyarország nem hibátlan ország, de azért létezik. Létezik, mint ország. Nem egy család magánbirtoka, magánstadionja, magántrafikja, hanem egy ország, amely a polgáraié. Képzeljük el, hogy Magyarország polgárai nem hibátlan emberek, de úgy viselkednek, mint egy aránylag komoly ország polgárai és nem arról álmodnak, mikor szaladhatnak le végre húsz deka parízerért a miniszterelnök másodunokahúgának. Képzeljük el, hogy a miniszterelnök nem küldheti a könnyűlovasságot negyvenhárom kilós szociálpszichológusokra, mert tudja, hogy a következő pillanatban az egész ország fordul ellene. Képzeljük el, hogy a miniszterelnök nem küldi a könnyűlovasságot negyvenhárom kilós szociálpszichológusokra, mert nem egy utolsó gyáva kis görény.
Képzeljük el, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Harvardra járt egyetemre, Oxfordban doktorált, és nem a Tolbuhin körúton értette félre az exponenciális függvényt. Ennek ellenére nem okítja a világot makroközgazdaságtanból. Képzeljük el, hogy Magyarországon van valamiféle tudás és tehetség, amelyik előtt a miniszterelnök is meghajol.
Képzeljük el, hogy Magyarországon van valami, ami előtt a miniszterelnök meghajol. Képzeljük el, hogy Magyarországon tízmillió ember fontos és nem egy.
