Nagy többséggel elfogadta az Országgyűlés a devizahiteleseket segítő javaslatot. Ennek értelmében visszajár a hiteleseknek az a pénz, amit az elmúlt 10 évben "tisztességtelenül vettek el" tőlük a bankok. Mini szterelnökünk szerint ez “történelmi nap”. “Magyarországon végre az emberek úgy fogják érezni, hogy nem mindig az erősebbnek van igaza. Annak is lehet igaza, aki gyengébb, de mégis csak az igazság és a törvény az ő oldalán áll. Még az is előfordulhat, hogy Magyarországon egyszer csak eljön a fair bankok időszaka.”
A most elfogadott törvény még csak az első lépés. Szeptemberben hozhatnak törvényt a bankok és az ügyfelek elszámolásáról: akkor derül ki, hogy kinek mennyi jár vissza — egy "átlagos devizahitelesnek" úgy hatszázezer és egymillió között. Mindezt az után, hogy fent nevezett "átlagos" az árfolyamgáttal mintegy 162 ezer forintot már kapott.
A Magyar Bankszövetség úgy véli, méltánytalan a lakossági hitelezést alapjaiban újraíró törvény, mert olyan elveket követel meg, "amelyeket eddig sem a jogalkotó, sem a felügyelő hatóság, sem a bíróságok nem dolgoztak ki, és nem tettek ismertté". A szövetség leszögezi, hogy a devizahitelezés elmúlt tizenkét évének gyakorlatát a jogalkotó és a bankfelügyelet is szigorúan ellenőrizte és folyamatosan jóváhagyta.
Vizsgáljunk meg, tényleg kidolgozatlan-e a "tisztesség" fogalma? Mitől tisztességtelen egy üzlet?
A friss tv. értelmében a bankoknak kétféle pénzt kell de facto visszafizetniük:
1. amit az árfolyamrés alkalmazásával kerestek;
2. amit a szerződések egyoldalú módosításával és a kamat emelésével kerestek.
1. Az árfolyamrés nemcsak a bankok, de már a bankok elődeinek tekintett pénzváltók működésének is alapvető (utóbbiaknak döntő) eleme. Afféle evidenciánaxámít: józan ésszel senki nem gondolja, hogy valaki merő altruizmusból foglalkozna különféle nemű pénzek beszerzésével és az én igényeimnek megfelelő átváltásával. Az árfolyamrést önmagában "tisztességtelennek" minősíteni ostoba és bizony, kimondottan tisztességtelen dolog.
2. A pacta sunt servanda, azaz "a megkötött szerződés kötelez" a kötelmi jog egyik hagyományos alapelve; az egyik legfontosabb jogelméleti alapelv. A szerződés egyoldalú módosítása durva jogsértés — ha ezt a jogalkotó és a felügyelő hatóság egyetértésével, pláne közreműködésével teszik, akkor utóbbiak ebben bűntársak. Magát a bűncselekményt gazdasági erőfölénnyel visszaélésnek, ezen belül "kizsákmányoló stratégia alkalmazásának" hívjuk. Nem csak jogilag elítélendő: amint ezt valamennyien tapasztaljuk, ún. "természetes igazságérzetünk" is erősen berzenkedik ellene. Pontosan ezt a "természetes igazságérzetünket" használja és hasznosítja mesterien Orbán Viktor: ez sikereinek fő alapja.
Az Orbán-féle akció a következőképpen néz ki:
1. Pécézzünk ki valami felháborítót a "ballib" kormányok működéséből! 2. Kössünk hozzá néhány durva sarcot! 3. A csomagot terheljük rá a korábbi kedvezményezettre! 4. Tetszelegjünk az igazság bajnokánaxerepében!
Az MNB számításai szerint most mintegy 900 milliárd forintot gombolnak le az eufémisztikusan "pénzügyi szektornak" nevezett kereskedelmi bankokról, de ez egyáltalán nem veszélyezteti a bankrendszer stabilitását.
Higgyük el! Viszont ha valóban nem omlik össze látványosan a komplett bankrendszer, akkor:
a) utólag igazolódik, hogy a ballib "bankárkormányok" valóban annyi pénzt "ajándékoztak" a bankoknak, hogy azok még ekkora, sorozatos érvágások után is nyereségesek tudnak maradni — na ugye, hogy idáig tisztességtelenül sokat kerestek?
b) Orbán Viktor, mint afféle népi hős, visszaszerezte pénzünket/szabadságunkat a gonosz külföldi kizsákmányolóktól.
Nem, ez nem az első ilyen eset — meg merem kockáztatni, hogy nem is az utolsó (meg még azt, hogy ez nem is olyan nagy kockázat). A legjellemzőbb persze a rezsicsökkentés; ezért is nevezi magát ez a kormányzat a rezsicsökkentés kormányának.
A forgatókönyv kísértetiesen hasonló: 1. Az iszonyatosan túlköltekezett ballib kormány az adósság növekedését egyszeri bevételekkel csökkentendő roppant kedvezőtlen feltételekkel eladta a közszolgáltató cégeket, az új tulajok meg éltek, mint Marci Hevesen. 2. A kormány úgy döntött, csökkenti/visszaveszi a rossz szerződések miatt kvázi ingyen kiáramló pénzeket. 3. Mindezt úgy, hogy a visszavett pénz a fogyasztással legyen arányos, tehát minél többet fogyaszt valaki, annál jobban járjon. 4. Mindenki (pl. Mari néni) havonta kap egy kimutatást arról, hogy neki személyesen mennyi pénzt "szerzett vissza" Orbán Viktor.
Nos, nemigen van piactorzítóbb és kártékonyabb dolog a fogyasztás támogatásánál (talán a hatósági árakat említhetném — szoros a verseny). Minden olyan fillérrel, amit a fogyasztók támogatása helyett a fogyasztás támogatására költünk, a pazarlást támogatjuk a megtakarítással szemben és a gazdagokat a szegények pénzéből.
Mari néni arról bezzeg nem kap kimutatást, mennyi pénzt szerzett vissza a legkisebb szabólegény Széles Gábornak.
