Végre egy hosszú hétvége, és tavasszal ennél jobb lehetőségünk nem akad túrázni. Az igazi kihívás persze nem a síkon bandukolásban, hanem a hegymászásban rejlik, és mivel a legjobb túra is feldobható némi zenével, ezért mai témánk a hegyekhez kapcsolódik. Induljunk is, csak annyit még: mászás közben nem sokat beszél az ember, inkább élvezi a tájat, így hát én sem locsogok sokat, de ti be(le)szólhattok nyugodtan :)
Habár nem nevezhető a magas csúcsok országának (ne felejtsük el: nem fociról beszélünk), túránkat Hollandiában kezdjük, bemelegítésként egy igazán lapos hegyet mászunk meg a Nits segítségével:
Utunk innen az amerikai kontinensre vezet. Repülőre szállván miközben emelkedünk, és szorítjuk a karfát, látjuk, hogy a hegy királynője bátorítóan és főleg hosszan integet utánunk:
Átszelve az óceánt, Jacksonban szállunk le (nem kell megijedni: semmi Michael nem lesz), ahol stílszerűen egy másik királynő fogad vezértémánkhoz igazán illő előadóval:
A szívélyes fogadtatás hatására teszünk egy kis vízi kitérőt, és felhajózunk a folyón. Képzeletünkben két csúcs között Laura Palmer (vagy még inkább Shelly Johnson :)) emléke sejlik fel:
Ezen úgy elandalodunk, hogy némi édességre vágyva haladunk tovább.
Az idő némileg elromlott, és mászás közben azt látjuk, hogy fejünk felett villámok csapkodnak.
A barátságtalan időjárás arra buzdít, hogy visszarepüljünk Angliába, ahol egy jól járható ösvény vezet a következő hegyre,
amelyen egy magányosnak tűnő ház vár:
A csúcsról szétnézve csodálatos táj tárul elénk.
De már eléggé elfáradtunk, és a házról is kiderült, hogy nem is annyira barátságtalan a személyzet, ezért ma már nem túrázunk tovább, inkább (néhány sör társaságában) itt töltjük el az éjszakát.
Ti viszont nyugodtan másszatok tovább! :)
